A politika, az ideológiák és a pártok védelmében

„Nem érdektelen az »ideológia« és a »célok«, vagy (ahogy a Momentum politikusai mondanák) az »ideológia« és az »elvek és értékek« szembeállítása sem. A célok tipikusan értékterheltek – mégha vannak is olyan ideológiák (például a nacionalizmus, a piacpárti technokrata ideológia vagy az emberi jogok liberális ideológiája), amelyek alkalmanként olyan mértékű hegemóniára tesznek szert, hogy ezt ideig-óráig el tudják fedni vagy feledtetni. Az »ideológia« pedig nem más, mint elvek és értékek rendszere – ami éppúgy igaz az őszinte ideológiai elköteleződésre, mint például a magát az ideológiákkal szemben meghatározó technokrata ideológiára.

Kétségtelen, hogy a »civil szakértők« hozzáértésének lenne hozzáadott értéke a jelenlegi politikai helyzetben: így például vélhetően sikerülne olyan bicikliutakat építeni, amelyek használhatóak. De a szakértelem vagy a hozzáértés önmagában nem ad választ arra a kérdésre, hogy a családpolitikának vagy a lakáspolitikának – például valamiféle ideológiamentesnek tételezett »meritokratikus« elv mentén – azokat a társadalmi rétegeket kell-e támogatnia, amelyek ezt a »saját erőfeszítéseikkel« (munkavállalásukkal, megtakarításaikkal, hitelképességükkel) kiérdemelték, vagy elsősorban azokat, akiknek arra leginkább szüksége van. Vagy: mi a fontosabb cél, a gyermekvállalás ösztönzése vagy a gyermekszegénység enyhítése? A pályakezdő, fiatal középosztálybeli szülők saját-lakásvásárlásának az állami támogatása vagy a hajléktalanság csökkentése? Ezek politikai kérdések, és ideológiai kérdések is. Az »össznemzeti célok« vagy a »nemzeti egység« hívószavai, amellyel a Momentum politikusai saját ideológia-mentességüket igyekeznek alátámasztani, ideológiai hívószavak. A nacionalizmus: ideológia.

A politika, legalábbis akkor, és éppen akkor, ha az túlmutat a nyers önérdekkövetésen, ideologikus. Schiffer András sarkosan fogalmazott, de alapvetően igaza volt, amikor azt írta: »ideológiamentes politika nem létezik«.”