„A pszichés betegek helyzete némileg bonyolultabb, mint a testieké. Mivel a lélek betegségei kevésbé kézzelfoghatóak, az ilyen problémával küzdők gyakran nehezebben kérnek és kapnak segítséget, mint a szervi gondokkal bajlódó társaik. A társadalom erősen stigmatizálja őket. Chester esetében is így van: például Brian ’Head’ Welch, a Korn gitárosa Facebook oldalán gyávaságnak, rossz példának titulálta az énekes tettét. Az öngyilkosság épp csak annyira a gyengeség jele, mint például egy rákos megbetegedés vagy egy influenza – ítélkezés helyett inkább a segítségnyújtás legyen a fő szempont. (...)
Először is, fontos felismerni a tüneteket. A depresszió nem csupán átmeneti rossz hangulat. A melankólia mellett jellemző a motiváció elvesztése (»I don’t know what’s worth fighting for«), illetve a gondolatok egyfajta megszűrése, mely a negatív gondolatok túlsúlyát okozza – s ezek akár szuicid gondolatok is lehetnek (»Sometimes solutions aren’t so simple; sometimes goodbye’s the only way«). Ehhez járulnak a testi tünetek: az alvás, evés zavara, a fáradékonyság.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a megkísérelt vagy befejezett öngyilkosságot megelőzően a személyek gyakran közlik szándékukat. Így az is fontos, hogy szemünk legyen ezekre a figyelmeztető jelekre, hiszen ezek egyben a segítségkérés jelei is, egy úgy nevezett »cry for help«. Ilyen lehet például a verbalitás, ha valaki kifejezi szuicid gondolatait, vagy olyan mondatokat hangoztat, hogy »jobb lesz nektek nélkülem«. Így tehát az a megállapítás, hogy az, aki kijelenti: öngyilkos lesz, úgy sem teszi meg, nem állja meg a helyét, szintén tévhit. Az is keltse fel a figyelmünket, ha valaki cselekedeteiben, viselkedésében megváltozik, befelé forduló lesz, elrendezi a dolgait, esetleg búcsúlevelet hagy.
Az öngyilkossággal kapcsolatban nagyon fontos megemlíteni, hogy vannak bizonyos rizikófaktorok, amelyek hajlamosító tényezőként lehetnek jelen. Ezeket három csoportba soroljuk, és elsődleges, másodlagos, harmadlagos rizikófaktornak nevezzük őket. Az elsődleges rizikófaktorok közé tartoznak az egyéb párhuzamosan fennálló, komorbid pszichiátriai betegségek – mint például a depresszió, szerhasználat, viselkedészavar –, illetve a korábbi öngyilkossági kísérletek. Vizsgálatok kimutatták: annak ellenére, hogy például a fiatalok esetében az elkövetők 80-90 százalékánál már korábban fennállt valamilyen pszichiátriai betegség, csupán 5-20 százalékuk állt kezelés alatt az öngyilkosságuk idejében. Szintén elsődleges tényező, ha valakinél pozitív családi anamnézis áll fenn, vagyis ha a családban korábban fordult már elő öngyilkosság.