Ne a hírnökre lőj: a melegek jogegyenlősége tényleg alap

„Valóban, a hagyományos, a nők alávetettségére, elnyomására épülő házasságot bizony kikezdi a házasság olyan formája, amiben két nő vagy két férfi között nem lehetséges többé a partnerek egymásnak való alárendeltségének értelmezése. Ebben az értelemben a melegházasság nem folytatása, kiteljesítése a vitapartnereim által hivatkozott Engels-mottó (»A családban a férfi a burzsoá és a nő jelenti a proletariátust.«) házasságának, hanem a dekonstruálása, megszüntetése. Ez persze azt is jelenti, hogy igenis létezik koherens racionális konzervatív érvelés a melegházasság ellen – amennyiben védendő értéknek a nők elnyomását tekintjük; és viszont, amennyiben kívánjuk a hagyományos házasság elnyomó jellegének megszüntetését, a nők egyenjogúságát, akkor is nyerünk a melegházassággal, ha nem vagyunk melegek.

Bizonyos szempontból mindegy, hogy valaki a konzervatív nézetrendszerét fényesre suvickolva, személyes hitbeli meggyőződését öntözgetve vagy újbalos, osztályharcos szemellenzővel házassági egyenlőség-kritikus, valamennyiükön egyformán lép át a Történelem napról-napra, óráról-órára, miközben a folyamatos visszavonulás és az újabb veszteség számbavétele érthetően teszi egyre idegesebbé nem csak Kövér Lászlót, hanem a szerzőpárossal azonos állásponton lévőket is. De akkor sem Fekete-Győr Andrásra kellene haragudni, aki elment világot látni, majd ahelyett, hogy ott maradt volna karriert építeni, hazajött, hogy elmondja nekünk, mit látott, és egy politikai közösség építésével ki is mozdítsa a közéletünket abba az irányba, ahonnan jött. Ő csak a hírt hozta.”