Nem vagyok érintett, szimplán szülő vagyok, ezért megyek ki a Pride-ra

„És ott van az a kérdés is - le lehet tagadni, de ott van-, mi lesz, ha kiderül, meleg?

Megélheti-e ebben az országban saját magát, ha így alakul, szerethet-e úgy, mint bárki más, titkolóznia kell-e majd? Ki fogják-e csúfolni, bántani fogják-e? Szülőként ezek borzasztó szcenáriók.

És ott van az önző rész is: lesz majd unokám, fogadhat-e örökbe gyereket?

Persze erre van az az egészen elképesztő válasz, hogy nem kell buzinak nevelni, és akkor ez nem lesz gond. De ez a kérdés inkább úgy hangzik, ha megteszek mindent azért, hogy olyannak fogadja el magát, amilyen, a társadalom még úgy is mennyire teheti neki kényelmetlenné az életét?

Persze lehet, hogy hetero a lányom, ezt ma még nem tudom, és ameddig nem tudom, addig féltem.

Nekem ez a tétje ennek az egyenjogúsági mozgalomnak. Egyszerűen pőrén, hogy sikerül-e megteremteni azokat a konszenzusokat a társadalomban, ami mellett ebben a kérdésben kevésbé kell majd féltenem őt, ha úgy alakul, hogy érintett lesz.”