A munkásosztály nem fütyül

„És itt jön a probléma. Mert Puzsér Róbert nem ezekre a kérdésekre ad választ, hanem az általa sokszor használt és felépített genderfasiszta fogalmával ijesztget. Olyan tartalommal tölti fel ezt a fogalmat, hogy a gonoszt jelentse, és piedesztálra emeli magát, mint ezen gonosz ellen harcoló jót. Ami a legsajnálatosabb, hogy mindezt úgy teszi, hogy kihasználja a fenti fontos kérdésfelvetéseket, hamis ellenségképeket kelt, hogy igazát alátámassza.

A puzséri cikkben a keményen dolgozó férfi munkások állnak szemben a gazdag, elkényeztetett feminista nőkkel. Az osztályharc lényege pedig az, hogy a kemény munkások egy kemény nap után füttyögnek, mert hát le kell vezetni a feszültséget, az elkényeztetett nők pedig ezt kikérik maguknak (és nyilván van egy utalás arra, hogy a feministák csúnyák, mert hát kell erre utalás egy antifeminista cikkben).

Csak a valóság ennél jóval bonyolultabb.

Vannak például munkásnők, vagy dolgozó nők. Ma Magyarországon a legrosszabbul fizető és a legkizsákmányolóbb szakmákban, mint például a szociális munkás vagy az ápoló, leginkább nők dolgoznak (és igen, ezek nagyrészt fizikai munkák, még ha nem is kell betont törni, csak mondjuk szart lapátolni a magát összefosó ügyfél vagy beteg után). Amikor a dolgozók kizsákmányolásáról beszélünk, nem beszélni a dolgozó nőkről, sőt egyenesen úgy tenni, mintha ők nem lennének, nem csupán hazugság, hanem pont a munkások ügyének 50 százalékban való elkenése.”