A civil társadalom és a zsidók

„A magyar társadalomért viselt felelősségünket azonban már ma is tágabban értelmezzük: egy kis baranyai falu, Gilvánfa a központja a környékbeli településekre is kiterjedő komplex integrációs programnak, amelynek egyik vezetője, Heindl Péter, ennek a lapnak alkalmi szerzője, s taghitközségünk, a Pécsi Zsidó Hitközség előimádkozója. Ez a személyes kapocs kínált lehetőséget arra, hogy kialakítsunk és elmélyítsünk egy remélhetőleg egyre intenzívebb együttműködést a gilvánfaiakkal. Ennek első, fontos lépése a hitközség egyeteme, a Rabbiképző szociális munkásainak rendszeres gilvánfai szakmai gyakorlata, »táborozása«, rendszeres jelenlétük, részvételük Magyarország egyik legszegényebb településének mindennapjaiban. Atyáskodó »támogatás« helyett partnerségre törekszünk a helyiek és hallgatóink között.

Igaz, a munka elejénél tartunk, de reménykedünk abban, hogy lesz idő, amikor a gilvánfai roma vagy nem roma gyerekek némelyike a Rabbiképző szociális munkás hallgatójaként járhat majd vissza szülőfalujába. Hatókörünk, erőnk korlátozott. Nemhogy a világ sok százmillió szenvedőjének fájdalmait nem tudjuk enyhíteni, de még Magyarország szociális krízishelyzeteire sem kínálhatunk általános megoldást. Amit tenni tudunk, az a már működő, bizonyított programok segítése, konkrét közösségekért vállalva számon kérhető felelősséget.

Elindultunk, a cél még messze, de tudjuk, hogy függetlenségünket megőrizve a saját utunkon kell járnunk. A Misna egyik traktátusa, az Atyák Tanításai szerint soha nem szabad túl közel kerülni a hatalomhoz: kapcsolatban kell állnunk vele, meg kell fontolnunk méltányolható igényeit, s ha szükséges, meg kell próbálnunk hatni rá. De időnk nagyobb részében fontosabb kérdésekre kell koncentrálni: az Atyák Tanításai segít nekünk ebben is, hiszen azt tanítja, hogy három dologra épül fel a világ: a Tórára, Isten szolgálatára és a jócselekedetekre. Nekünk ezekkel kell törődnünk, és arra bátorítani zsidó testvéreinket, hogy az Atyák tanításait követve tartsanak inkább velünk.”