Bűnös

„Két ok miatt is aljasság, ha a kormányfő elhátrál a politikai felelősség alól. Egyrészt azért, mert éppen ő az, aki azt a korszakot, annak a korszaknak a magyar jobboldalát és jobboldali politikusat tette meg követendő példaként – a »kazárkérdést« törvényben rendezni kívánó Széll Kálmántól, akinek a kedvéért a kormányunk még az amúgy hajbókolva kiszolgált oroszokkal szemben is megkockáztatott egy kis edénycsörömpölést, az épp a napokban jelentős államférfivá minősített Horthy Miklósig –, amely sokszázezer magyar állampolgár állami közreműködéssel végrehajtott kiirtásába torkollott. Az ugyanis nem megy – se az akkori, se a mostani magyar jog szerint –, hogy a családi örökségből csak a nekünk tetsző darabokra tartunk igényt, az adósságot pedig inkább másokra hagyjuk.

A másik ok talán még nyomósabb: sokfelé kint van még az utcán a Soros-plakátok formájában. Merthogy a múlt század első felében sem úgy történt, hogy a »magyarok« egyszer csak utálni kezdték a »zsidókat«. Voltak akkoriban is problémák (szegénység, állami eladósodás, roskadozó infrastruktúra, vagyoni polarizálódás), amelyekre az akkori jobboldal azt a megoldást kínálta föl a nemzetnek, hogy megnevezte, kiket szabad (sőt kell) gyűlölni értük. Az akkori zsidógyűlöletnek semmivel sem volt több racionális alapja annál, mint hogy ma Európa egyik leginkább bevándorlómentes államában a legnagyobb az ádáz indulat a bevándorlók ellen, vagy hogy egy nyolcvanon túli, mellesleg a Fidesz útnak indításában elévülhetetlen érdemeket szerző amerikai aggastyánt nevezünk meg a magyar nyomorúság fő felelőseként.”