Orbán Viktor Budapestre hívja Benjamin Netanjahut
Ukrán háború, nemzetközi elfogatóparancs, gazdasági semlegesség, nemzeti konzultáció – ezekről beszélt a Kossuth Rádióban a miniszterelnök.
Ha a magyar zsidók ne adj’ isten bajba kerülnek, a hatmillió izraeli befogadja őket. Fordítva ez nem lehetséges.
„Izrael miniszterelnöke autoriter, illiberális, nacionalista magyar kollégájával parolázott és a helyi zsidóság antifasiszta panaszaira (nyilvánosan legalábbis) alig reagált. Emiatt sok zsidó csalódott Izraelben, sok magyar nacionalista, köztük a kormányfő viszont baráti érzelmekre gerjedt a – Brüsszellel és a nemzetközi baloldallal hadakozó – zsidó állam iránt.
Csalódtak a Mazsihisz vezetői is, akiknek a magyar demokrácia éppoly közel állt a szívéhez, mint Izrael Állam. A közös nevező ez volt: harc az antiszemitizmus ellen. Ez pedig a fáziskésében lévő Magyarországon a hagyományos, 20. századi, nacionalista, rasszista, kirekesztő antiszemitizmus elleni harcot jelentette. Ez a régi stílusú zsidóellenesség minálunk eddig magába olvasztotta az újat is: a kommunista-liberális zsidókat szidalmazó antiszemiták szidalmazták Izraelt is. A régi típusú jobboldal médiája megtette azt a szívességet, hogy a régi antiszemitizmus mellett az új típusút is felvállalta. Így a képlet egyszerű volt, a magyar zsidóknak (se másnak) nem kellett erőlködni: nagyjából minden zsidó a baloldalon volt és minden antiszemita a jobboldalon.
Akik ebben a képletben gondolkodtak, nem kellett, hogy tudomást vegyenek azokról a fejleményekről, amelyet pedig tőlünk nyugatra már húsz éve jelen vannak: hogy ti. (...)
Mindemellett is lehet persze bírálni Netanjahu Budapesten tett lépéseit, de a magyar baloldal és a magyar zsidóság képviselői a világpolitikai dimenziót – úgy tűnik – nem látták át. Amúgy itt nincsenek jó fiúk és rossz fiúk. Eltérő viszonyok között élő, eltérő látásmódú közösségek és vezetőik mást és mást várnak el a másiktól. Nyilvánvalóan mindenki a saját értékeit és érdekeit képviseli. Ez teljesen rendjén való, ezeket nem kell rangsorolni, legfeljebb a széles látókörű, távlatos, empatikus gondolkodás hiányát fájlalhatjuk.
Nehéz is összehasonlítási alapot találni, ha azt akarjuk tudni, melyikük érdeke az előbbre való. De egy talán mégis van: ha a magyar zsidók ne adj’ isten bajba kerülnek, a hatmillió izraeli befogadja őket. Fordítva ez nem lehetséges.”