Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
Az illető a trianoni kontár, Georges Clemenceau egyik munkatársának unokája volt, s radikális republikánus képviselőként azt hangoztatta: „Bármily viszontagságok, bonyodalmak, igazságtalanságok tarkították is a forradalmi évtizedet (1789–1799), örökségét egésznek kell tekintenünk: a francia forradalom megbonthatatlan egész!”
„Hát nem éppen így beszél az alig több mint húszmillió polgártársunk által májusban megválasztott köztársasági elnökünk és lendületben levő kollégái, propagandistái, fanatikus hívei, akik az ötödik köztársaságból mindent le akarnak rombolni, hogy aztán mindent újjáteremthessenek, s hogy egy franciátlanított, globalista, neoliberális Franciaország építhesse föl és vezethesse – a gazdaságilag erős, de politikailag gyenge, úgyszintén gyökértelen és arctalan Németországgal karöltve – az utópikus Európai Egyesült Államokat? Hogy az állítása szerint se nem bal, se nem jobb, »független«, »centrista«, »haladó« új elnökünk hogyan viszonyul a forradalmi hagyományainkhoz, azt már tavaly bejelentette, amikor demokratikus forradalmat ígért, és azt, hogy felszabadítja az energiákat, és egyesíteni szeretné a megosztott nemzetet.
Csak nehogy úgy járjunk vele, mint elődjével, Mitterrand szintén demokratikus és haladó elnök úrral, aki 1989-ben megkérdezte Francois Furet-t, a forradalom nem marxista történetírásának legjelentősebb személyiségét, hogyan képzeli el a bicentenárium megünneplését. Ő azt válaszolta, hogy kizárólag 1789 polgári, liberális, demokratikus eszméi és elvei vállalhatók, de az 1917-es bolsevik forradalom előképének tekintett 1793-as antiliberális, antidemokratikus, terrorista jakobinus diktatúra nem! A szocialista államfőnek ez nem tetszett, s olyan emberre bízta az ünnepségek megszervezését, aki egyszerre vállalta és méltatta 1789 és 1793 hagyományát. Az illető a trianoni kontár, Georges Clemenceau egyik munkatársának unokája volt, s radikális republikánus képviselőként azt hangoztatta: »Bármily viszontagságok, bonyodalmak, igazságtalanságok tarkították is a forradalmi évtizedet (1789–1799), örökségét egésznek kell tekintenünk: a francia forradalom megbonthatatlan egész!«
Hát, ha francia polgár volnék, ezért sem érezném túl jól magamat a mai nemzeti ünnepen. És az sem vigasztalna, hogy a terrorfenyegetettség miatt közel tizenegyezer rendőr és csendőr vigyáz az ünneplők biztonságára, ráadásul Trump elnök úr is átrándult Washingtonból, hogy elragadó, színes személyiségével emelje az ünnep fényét. Remélhetőleg Macron elnök úr ez alkalommal megajándékozza őt egy Pierre-Francois Palloy készíttette becses Bastille-szuvenírrel.”