„Buda Béla az 1992-ben megjelent Az alkohológia új távlatai című kötetében az alkohol rendkívül súlyos kárait illetően így fogalmaz: »már a hetvenes években tudtuk, hogy néhány tízezernyi többlethalálozás róható fel az alkoholnak«. A híres brit pszichiáter, R. E. Kendall szerint »Az alkoholizmus elleni medicina éppen annyira tehetetlen, mint a modern háború sérülései és egészségkárosodásai ellen; a megoldást általános társadalmi szinten kell keresni. Be kell látnunk, hogy az alkoholizmus politikai probléma, hiszen a megoldáshoz közelebb vivő intézkedések politikai jellegűek.« A szerző nem azt hirdeti, hogy az alkoholistákat ne kezeljék orvosok és ne javítsák az orvosi, egészségügyi ellátás színvonalát, csak azt akarja, hogy reálisan nézzünk szembe a problémával.
Az EU országainak legtöbbjében létezik nemzeti, mégpedig a legtöbb államban a parlament, illetve a kormányzat által felügyelt és koordinált alkoholpolitika, ez alól csak hét ország, köztük hazánk kivétel. Mármost hogy Európa térképén miért éppen hazánk a kivételek egyike, az e sorok írója számára is rejtély. Hiánya másként nem, mint a nemzetpolitika nagy adósságaként fogható fel. Samu István pszichiáter Budapesten 1987. június 24-én így fogalmazott: »Máig valóságos alkoholos holokausztot szenvedett nemzetünk.«
Az alkohol visszaélésszerű vagy mértékvesztett fogyasztására visszavezethető problémák rendkívül elterjedtek, nagyon megterhelik az egészségügyi ellátórendszert, amellett jelentős szerepük van a halálozásban, különösen a korai halálozásban. Mind az alkohol visszaélésszerű fogyasztása, mind a több százezer honfitársunk esetében alkoholfüggőségbe/krónikus alkoholbetegségbe torkollott alkoholizmus elleni küzdelem csak nemzeti összefogással, nemzeti alkoholpolitika kimunkálásával és talaján járhat eredménnyel. Egy 2014-ben megjelent WHO-dokumentum egyik oldalán Európa alkoholtérképe látható. Azon hazánk a pirosak, azaz az alkoholizmustól leginkább fertőzöttek mezőnyében látható. Bizony, a nemzetpolitika részeként e térképen is lenne mit fehéríteni.”