Be kell látnunk, hogy az alkoholizmus politikai probléma, hiszen a megoldáshoz közelebb vivő intézkedések politikai jellegűek.
„Buda Béla az 1992-ben megjelent Az alkohológia új távlatai című kötetében az alkohol rendkívül súlyos kárait illetően így fogalmaz: »már a hetvenes években tudtuk, hogy néhány tízezernyi többlethalálozás róható fel az alkoholnak«. A híres brit pszichiáter, R. E. Kendall szerint »Az alkoholizmus elleni medicina éppen annyira tehetetlen, mint a modern háború sérülései és egészségkárosodásai ellen; a megoldást általános társadalmi szinten kell keresni. Be kell látnunk, hogy az alkoholizmus politikai probléma, hiszen a megoldáshoz közelebb vivő intézkedések politikai jellegűek.« A szerző nem azt hirdeti, hogy az alkoholistákat ne kezeljék orvosok és ne javítsák az orvosi, egészségügyi ellátás színvonalát, csak azt akarja, hogy reálisan nézzünk szembe a problémával.
Az EU országainak legtöbbjében létezik nemzeti, mégpedig a legtöbb államban a parlament, illetve a kormányzat által felügyelt és koordinált alkoholpolitika, ez alól csak hét ország, köztük hazánk kivétel. Mármost hogy Európa térképén miért éppen hazánk a kivételek egyike, az e sorok írója számára is rejtély. Hiánya másként nem, mint a nemzetpolitika nagy adósságaként fogható fel. Samu István pszichiáter Budapesten 1987. június 24-én így fogalmazott: »Máig valóságos alkoholos holokausztot szenvedett nemzetünk.«
Az alkohol visszaélésszerű vagy mértékvesztett fogyasztására visszavezethető problémák rendkívül elterjedtek, nagyon megterhelik az egészségügyi ellátórendszert, amellett jelentős szerepük van a halálozásban, különösen a korai halálozásban. Mind az alkohol visszaélésszerű fogyasztása, mind a több százezer honfitársunk esetében alkoholfüggőségbe/krónikus alkoholbetegségbe torkollott alkoholizmus elleni küzdelem csak nemzeti összefogással, nemzeti alkoholpolitika kimunkálásával és talaján járhat eredménnyel. Egy 2014-ben megjelent WHO-dokumentum egyik oldalán Európa alkoholtérképe látható. Azon hazánk a pirosak, azaz az alkoholizmustól leginkább fertőzöttek mezőnyében látható. Bizony, a nemzetpolitika részeként e térképen is lenne mit fehéríteni.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A stressz olyan „kaput” nyit a függőség felé, amelyet csak megelőzéssel és valódi alternatívákkal lehet bezárni.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Magyar Péterék terve felszámolná a társadalombiztosítást: sürgősségi ellátás járna mindenkinek, a gyógyulás viszont csak annak, aki meg tudja fizetni.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
