Az egalitarizmus épeszű emberekhez méltatlan ostobasága az öltözködés területén is pusztító munkát végez.
„Az egalitarizmus épeszű emberekhez méltatlan ostobasága, amely az embereket egyenlőnek szeretné látni az öltözködés területén is pusztító munkát végez. Nem nehéz belátni, hogy a különbségek kiegyenlítésével, elmosásával csak szegényebbé és szürkébbé válik társadalom. Az uniszex divat a nemek összemosását szorgalmazza, az öltözködés terén dívó infantilis fiataloskodás a korosztályok közötti különbségeket iktatja ki. A bármikor bevethető »sportos lazaság« a hétköznap és az ünnepnap különbségét is semmivé teszi. Minden nap ünnep és egyik sem az.
A forradalmi lelkület számára elviselhetetlen a választékosság és a különbségtétel. Mindent mindennel egyenlővé akar tenni, hogy a lélek sötét mélységeinek legalantasabb rejtett sóvárgásai büntetlenül tombolva törhessenek a felszínre.
Ha az öltözködés révén kifejezésre jut a származás, státusz, a nem, a kor, a családi állapot, a személyiség, a hivatás és sok más dolog, akkor az emberek közötti viszonyok megszilárdulnak és hierarchikussá válnak. Az öltözködés terén tehát minden rendezettség és választékosság a forradalom ellen hat. A forradalmárok romantikus csapzottsága, üres érzékisége és elviselhetetlen, alpári igénytelensége mindenhol bomlaszt, amerre csak megfordulnak.
Mielőtt bármit mondanánk ennek az elbizakodott hippi söpredéknek, a megjelenésünkkel kell egyértelművé tennünk, hogy mi más szabályok szerint játsszuk az élet nevű játékot, mint ők. Kihangsúlyozzuk a szép és a csúnya, a jó és rossz, az igaz és a hamis közötti különbséget. Nagyon jól tudjuk, hogy a szépség nem relatív. Az szép, ami szabályos. Az esztétikai ellenforradalom szükségességéről szóló bejegyzésünkben (ami ITT olvasható) már idéztük, de álljon itt újra Szókratész felfogása a szépségről: »minden ott jó és szép, ahol helyénvaló«. Ez az elv ellenáll a divatoknak és a forradalmárok mindenek viszonylagosságáról szóló üres locsogásának.”