A Metabáró folytatódik, avagy a technoadmirálistól a transzhumánig

„Természetesen megmaradnak a szokásos Jodorowsky-elemek, a folyamatos technózás és metázás, a techno-pápa és a bíborosok feje felett lebegő fekete tojások, a pózer, helyenként viccesen beszélő nevek, mint Wilhelm-100, a technoadmirális, vagy hű szolgája Tetanus. Ahogy akadnak bőven a Dűne-áthallások is, pl. egy kifejezetten fremenekre emlékeztető sivatagi nép is feltűnik egy néhány oldalas utazás végén, amely során az antibáró létrehozásához keresnek béranyát a gyönyörű és genetikailag szinte tökéletes törzs fiatal női között, ahogy Wilhelm-100 Rabban Harkonnent idéző fanatizmussal a Marmolára megy flottájával, hogy biztosítsa a techno-birodalom számára az epyphyte zavartalan kitermelését, míg maga, a techno-pápa egy lebegő székben terpeszkedő, Harkonnen-báróra emlékeztető, kegyetlen hatalmasság.

Az eddigi két kötet persze nem teljesen tökéletes, néha itt is túl pózerré válik némelyik karakter, és helyenként didaktikus magyarázatok is becsúsznak, de szerencsére ezek csak ritkán törik meg az olvasást. Aki szereti a grandiózus űroperákat vagy a Dűnét, annak az új Metabáró biztos, hogy tetszeni fog, és szerintem a Metabáró-univerzum sosem volt még ennyire összeszedett, átgondolt, friss és modern.

A képregénysorozatot négy kötetben (francia kiadásban ez nyolc) tervezik lezárni (mert a második kötet egyelőre egy ordas cliffhangerrel ért véget), Sécher és Henrichon már rajzolja a történetfolyam második felét, az utolsó kötet várhatóan 2018 őszén jelenik meg.

Hosszan tudnék még mesélni még apróságokról, ötletekről, de az már mind elvenne az olvasás élményéből. (Nagy kár, hogy valószínűleg sosem lesz magyar kiadása, de aki csak kicsit is tanult angolul, a képregények mindig remek motivációk egyben a nyelvtudás fejlesztésére is, ráadásul viszonylag kevés szöveg és egyszerű nyelv miatt megérteni sem nehéz őket.)”