„A Párizs környéki békék nem szolgáltak mást, mint hogy létrejöjjön az a helyzet, hogy hiteleit mindenki vissza tudja fizetni (főként Franciaország nyögött adóssághegyek és romhalmazok alatt 1918-ban). Németországot vállalhatatlan jóvátételre kötelezték (harminchárommilliárd dollárra, amikor a német GDP csak tizenkét-tizenhárom milliárd dollár volt), hazánkat megfosztották területe kétharmad részétől, magyar nyelvű népessége egyharmadától, hogy a kisantant-tagok fizetni tudjanak a korábban nekik hitelező franciáknak.
A húrt azonban túlfeszítették, a vesztesek, főleg Németország, de a rendszerből kiszakadt Oroszország is új pénzügyi utakra lépett, leszakadt a jól kigondolt pénzügyi magánmadzagról, és autonóm pénzt teremtett, amivel mindkét hatalom hamarosan ismét világpolitikai tényező lett. Egy rövid ideig még egymásrautaltságukat is felismerték, de ismét győzött a hideg, mérnökien pontos fiskális számítás, ami a második világháborúhoz vezetett.