Mit forral a forradalom?

„A francia forradalomnak nevezett jelenséghalmaz talán minden más ilyen öngerjesztő örvénylésnél brutálisabban mutatja be ezt a folyamatot, és teszi mindezt elsősorban az ott megszülető globális véleményhatalmi terror eszkalációján keresztül, amit a szerencsétlen sorsú királyné példája ír le a legpontosabban. A média véleményhatalmának óriási, mondhatni, döntő szerepe volt a verbális erőszak folyamatos sulykolásában. Ennek egyik korai megjelenése volt a bűnbakképzés, illetve az ehhez kapcsolódó lejárató mitológia. Mivel ezekben a folyamatokban az ember legősibb ösztönei mozdulnak meg, így logikus, hogy a támadás a létfenntartás és fajfenntartás körüli ösztönvilágot célozta meg. A rendszer »beüzemelésének« klasszikus célpontja tehát a királyné, Marie-Antoinette. Az 1783-tól a királynő 1793-as lefejezéséig évente új kiadásban megjelenő »Essais Historique sur la vie de Marie-Antoi-nette« című, hatalmas példányszámban terjedő pornográf mű a szexuális démonológia történelmi prototípusává válik. A királyné perverz szexuális szörnyetegként jelenik meg, aki esztelen pazarlásával, az államháztartást szétzüllesztve, mély válságba taszította az országot.

Ma már tudjuk, hogy ebből ugyan egy szó sem volt igaz, a méreggel dúsan átitatott közbeszédben mégis evidens volt mindenki számára, hogy így van, és ez önmagában is hozzájárult a királyság intézményének gyors eróziójához. Talán nem olyan nehéz felfedezni azokat a párhuzamokat, amelyek jelzik, hogy e pusztító mechanizmusok ma sokkal veszélyesebbek, mint akkoriban voltak. Pedig a verbális erőszak cinikusan gerjesztett eszkalációja akkor is közel kétmillió francia erőszakos halálához vezetett, tökéletesen értelmetlenül és feleslegesen.

Ünneplés helyett talán erről is el lehetne töprengeni.”