Josh Malerman: Ház a tó mélyén

„A kötet kapcsán érzett csalódottságom leginkább abból fakad, hogy

a) nem kaptam meg a műtől azt a horroradagot, amit a Madarak a dobozban alapján vártam;

b) a történet még kisregénynek is túlnyújtott, lényegében egy hosszabb novellára elegendő mondanivalóval rendelkezik, érzésem szerint rengeteg benne a hatásvadász, időhúzó elem;

c) Malerman láthatóan egy univerzális, örökérvényű történetet kívánt elmesélni a kamasz szerelem lángoló varázslatosságáról, erős szimbólumokkal - ez azonban csak részben jött össze.

A Ház a tó mélyén horror szempontjából korántsem olyan erős, mint az elődje. A tóban leselkedő halak, és víz alatti házban figyelő ruhák kapcsán ugyan kapunk feszült pillanatokat, de ezeket a baljós elemek végig a történet margóján maradnak, nem sikerül ezeket valami valóban borzalmassá kulminálni a későbbiekben. Ráadásul én pl. egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy hőseinknek bármiféle bajuk essen, így nem igazán működött az értük való szorítás a részemről. Ez azon is múlott, hogy a főszereplő párosból sem Ameliát, sem Jameset nem ismerjük meg olyan részletességgel, mint kellene. Értem én a koncepciót, hogy ezek a fiatalok bárkik lehetnének, de ezért még nem kellett volna ilyen szűkszavúan bemutatni őket. A szintén tizenéveseket bemutató, tavalyi A falka című kötet Nick Cuttertől például köröket ver karakterbemutatás terén erre a regényre.”