Egy amerikai szobordöntés tanulságai

„Ha van könnyen kedvelhető figura a déli vezérek közt, az épp Robert E. Lee tábornok, aki már csak azért is megérdemelné, hogy maradjon a szobra, mert rengeteget tett a háború utáni kibékülésért. Ha a cél az unió megőrzése volt, és ezért Lincoln ma vallásos imádat tárgya, akkor a vesztes fél béküléspárti vezérének is jár az elismerés.

Az egész szobordöntési lázat tekintve leginkább azt kellene megérteni, hogy a történelem és a történelmi személyiségek is bonyolultak. A rabszolgaságtól elvonatkoztatva: nem érdemes csupán egyetlen szempontot figyelembe venni szobordöntéskor és szoborállításkor valakivel kapcsolatban. Nagy Imréről mondhatnánk, hogy ki kell zárni a nemzeti panteonból, mert moszkovita kommunista volt. De nem teszünk így, mert ennek ellenére egy fontos pillanatban nagy erkölcsi integritásról tett tanúbizonyságot, és a jó ügyért áldozta életét. Hóman Bálintnak is van annyi érdeme, hogy ne dobjuk ki köteteit a könyvespolcainkról.

Hosszan sorolhatnánk a példákat arról, milyen vállalhatatlan nézeteket, cselekedeteket találhatunk történelmi nagyjaink életében. A New Orleans-i szobordöntés tanulsága az, hogy sosem szabad egyetlen szempont alapján megítélni történelmi személyiségeket. Nekik is jár a nagyvonalúság, a tolerancia és adott esetben a megbocsátás is. Talán pont azért, hogy ne rejtsük el a történelmet.”