Egy budai villa megdöbbentő titkai – ahol az ÁVH embereket kínzott
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
Atwood könyve sokkal okosabb és örökérvényűbb annál, semhogy aktuálpolitikai aspektusoknál kelljen leragadnunk vele kapcsolatban.
„A könyv leghátborzongatóbb és legfontosabb jelenete Gileád kialakulásának idején játszódik, amikor egyetlen nap leforgása alatt megtiltják a nőknek, hogy dolgozhassanak, a bankszámláikat pedig átadják a legközelebbi férfi hozzátartozójuknak. És Fredé (akit persze akkor még nem Fredének hívnak) megalázva, elkeseredve, dühödten számol be erről a férjének, aki azonban csak a vállát vonogatja: semmi baj, majd ő dolgozik, és gondoskodik mindkettejükről, a bankszámla meg így is úgy is családon belül marad – egyszerűen nem érti felesége szörnyülködését. Hol itt a probléma? És kimondatlanul, Fredé fejében felmerülve, majd ijedten, biztonsági reflexből elvetve ott van a rettenetes gondolat, hogy a férj titkon. valahol mélyen legbelül örül a fejleményeknek. Örül, hogy a nő ki van neki szolgáltatva, hogy „felsőbbrendű” szerepe törvény általi megerősítést nyert, és úgy érzi, helyreállt a világ, visszatért abba az ősi mederbe, amelyből soha nem is lett volna szabad kifolynia, és ahol a nő kulcsszavakban: szolga és anya (és ahhoz, hogy találkozzunk ezzel a gondolkodásmóddal, egyáltalán nem kell disztópiát olvasnunk).
Abban a pillanatban több évezrednyi civilizációs fejlődés, kisebb léptékben pedig egy sok éves emberi kapcsolat kölcsönössége és egyensúlya repül ki az ablakon, és landol kezét-lábát-nyakát törve a kövezeten.
Sosem olvastam ennél találóbb, félelmetesebb és megrázóbb példázatot arról, hogy a privilegizált pozícióban lévők (esetünkben: férfiak) mennyire képtelenek (vagy nem hajlandóak) felfogni önnön privilegizált pozíciójukat, mennyire képtelenek empátiát és megértést tanúsítani a kevésbé szerencsés helyzetűek vagy akár egyenesen elnyomottak iránt, és mennyire felkavaróan erős önvédelmi reflexszel vágnak vissza, amikor utóbbiak szóvá teszik előttük a társadalmi igazságtalanság tényét.”