„Van viszont egy apró kis bökkenő, amit csak nem tudunk megkerülni: mi is volna az az vágyott igazságosság választási rendszerileg? Az igazságosság azt jelenti az univerzum eme szegletében, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Tehát egy igazságos választási rendszerben nulla szavazatokkal a háta mögött küszködhetne a túlélésért mondjuk a Demokratikus Koalíció, még Gyuriferi se szavazna magára, Klára asszony pedig egyenesen faszt rajzolna az ura neve mellé a szavazólapon. Vagy odaszaratná Totókutyát. Valószínűleg nem erre gondoltak. De akkor mire?
A méltányosság lehet az a szó, amit kerestek, de nem találtak, hiába ők önképük szerint a legműveltebbek, legokosabbak, legszakértőbbek kerek e világon. Szóval egy méltányosabb választási rendszert kér az ellenzék, amiben győzhetnek. Ez tulajdonképpen elfogadható kérés, hiszen a Fidesz nagyvonalúságában reménykedni a Fidesz leváltása érdekében teljesen logikus a Bitó szalontól a Jobbik táltosklubján át a Jobbik kutyasimogatójáig terjedő gondolatkörben. De itt megint beúszik a képbe egy Zeppelin-méretű gondhalmaz, ami sajnos a legjobb szándék ellenére is megköti a Fidesz kezét: méltányolható az ellenzék eme kérése?
Sajnos nem, és azért nem, mert elkúrták.”