Budapestre utazott a román kormányfő: erről tárgyalt Orbán Viktorral
A hóval borított Karmelitában fogadta Marcel Ciolacut Orbán Viktor.
A tegnapi választásokat kétségkívül Jeremy Corbyn és a Munkáspárt nyerte meg, még akkor is, ha csak a második helyre érkeztek meg.
„Most minden Corbynt igazolja. Az elmúlt hét hétben Corbyn végighaknizta az országot, közel 100 lelkesítő nagygyűlést tartott, és a brit politika elmúlt évtizedeinek legbalosabb porgramjával kampányolt. Visszaállamosított vasutakat és közműveket ígért, mindenki számára hozzáférhető minőségi oktatást, igazságosabb adórendszert, kifizethető lakhatást.
De talán a legérdekesebb kampányeleme a terrorizmussal kapcsolatos volt. Mint ismeretes, a választások előtti hetekben Nagy-Britannia két terrortámadást is elszenvedett, és az ilyen helyzetek általában a vaskalapos jobboldalnak kedveznek, amely megbélyegzéssel és a szabadságjogok megkurtításával szokott az ilyen helyzetekre válaszolni. De nem így Corbyn. Az egész kampány alatt végig próbált rámutatni az ok-okozati kapcsolatra, amely a brit beavatkozó külpolitika és a terrorizmus megjelenése között fennáll, emellett folyamatosan ütötte a jobboldal képmutatását, amely egyrészt nagy terrorellenes színekben pompázik, másrészt gondolkodás nélkül üzletel olyan olajdiktatúrákkal, amelyek épp a terrorizmust pénzelik. És ez az üzenet is erősen rezonált választók tömegeiben – ami elég jó jel minden baloldalinak a világon, hiszen megmutatja, lehet úgy is hiteles megoldásokat javasolni a terrorizmus problémájára, hogy közben nem kell bedőlni a jobboldali gyűlöletretorikának.
(...)
Corbyn sikerét emellett még a fiatal szavazók mozgósítása is magyarázza, ebben a kategóriában elsöprő a baloldali pártvezér népszerűsége. A részvételi arány is megmagyaráz pár dolgot: azokban a körzetekben, ahol a 2 évvel ezelőtti választásokhoz képest legalább 5 százalékkal nőtt a részvételi arány, ott jellemzően a Munkáspárt nyert, vagyis a fiatalok mellett a kevésbé aktív szavazók bevonása, lelkesítése is komoly szerepet játszott az eredményben.
Corbyn mostani kiváló szereplése és May teljes beégése, mely valószínűleg lemondásához vezet majd, pár érdekes magyar tanulsággal is szolgálhat. Bár minden párhuzam a két ország és politikai rendszer között szükségszerűen sánta, azért azt érdemes megjegyezni, hogy egy előre elkönyvelt győztest is le lehet győzni, meg lehet fosztani parlamenti többségétől. Corbyn magatartása pedig megmutatja, hogy lehet megosztott és furkálódó a saját politikai tábor, magabiztos és pökhendi ellenfél, valamint egy igazságtalan módon kritikus liberális sajtó ellenére is áttörést elérni. Ugyanis nem ezekkel kell foglalkozni, hanem végig kell szántani az országot, és egy pozitív jövőképet, egy jobb, élhetőbb ország ígéretét kell lehozni az embereknek.
Ja, és az Orbán Viktor által beharangozott lázadás éve, úgy tűnik, mégsem az, aminek a miniszterelnök úr látni szerette volna...”