„A Magyar Honvédség összességében vett harci képességei – az elmúlt több mint húsz év technikai és a személyi állomány morális leamortizálódásának következményeként – sajnos nem túl biztatóak, annak ellenére, hogy egyes részterületek kimagaslóan teljesítenek, például a különleges erők.
A »Majd a NATO megvéd«-del az a baj, hogy ha jön a segítség, az optimista számítás szerint is beletelhet minimum három-négy hétbe, de az is csak akkor jön, ha a 29 tagország egyhangúlag (!) megállapodik a döntésben. Ismétlem: egyhangúlag. Ha tehát nincs közös megállapodás, akkor addig segítő katonai erő sincs, addig csak magunkra számíthatunk. A NATO-nak ugyan vannak olyan erői, amelyek a világ bármely pontjára képesek eljutni és ténykedni 48 órán belül, de kérdés, hogy vannak-e olyan politikai döntéshozói, akik hasonló gyorsasággal meg tudnak állapodni szükség esetén. Látva az Európai Unió döntésképtelenségét még látszólag egyértelmű helyzetekben is, azt hiszem, a válasz borítékolható. Mindez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy NATO-tagságunkat meg kéne szüntetni, hanem csak tudatában kell lenni a szervezet működési mechanizmusának.