Vajon milyen okból akarja aláásni Soros György a nemzeti szuverenitást, a kulturális emlékezetet és a demokratikus képviseletet? Vajon a politika globalista értelmezése megoldja a Kelet-Európában tapasztalható, magas korrupciót és a személyes felelősségre vonással kapcsolatos problémákat? Soros számára »az államok szuverenitását alá kell rendelni a nemzetközi jognak és nemzetközi intézményeknek« ( The Crisis of Global Capitalism: Open Society Endangered, 1998). Ha utcai aktivisták ezrei állandóan megkérdőjelezik egy nemzeti választás eredményeit (főleg mikor a konzervatívok nyerik meg azt), akkor vajon milyen mértékben fogja tisztelni a szokásokat a nép?
Ahelyett, hogy a bíznának a demokratikus folyamatban, Soros aktivistái az államra tekintenek, mint aminek a polgárokat a Soros által kívánt politikai célok felé kellene terelnie. Semmi jót nem látnak abban, hogy a választások ingája a jobb és a bal közt leng. Habár Soros nyitott társadalomról beszél, nem világos, hogy van-e akár egy tekintélyesebb professzor is az ő Közép-Európai Egyetemén (CEU), aki meg meri kérdőjelezni Soros György saját, progresszív, intervencionista és globalista filozófiáját. Míg nem tudunk egyetérteni azzal, hogy Orbán Viktor be akart záratni egy akadémiai intézmént (ami Budapesten található és Soros magánvagyonából tartják fenn), igazán elgondolkodhatunk, hogy Soros tényleg hisz-e a pluralizmus és a szólásszabadság értékeiben. A jobb és a bal közötti intellektuális viták nélkül egy egyetem sem tudja teljesíteni misszióját. A semlegesség hiánya esetén minden iskola szókratikus agorából a propaganda terjesztőjévé válik.
Hogy az amerikai adófizetők pénzét arra használják, hogy Soros György aktivistahálózatát támogassák a Balkánon, az éppen az ellenkezőjét segíti elő annak, amit Alexis de Tocqueville az amerikai társadalom kiemelkedő erényének tartott: a kormányzat és a szabad, művelt egyének között működő köztes intézmények virágzását, amelyek megfontolásai, szokásai és moralitása irányít minden önkormányzó nemzetet.”