Egy népirtás emlékezete

2017. június 09. 16:11

Ha nem tudjuk letenni Trianon vagy akár a holokauszt terheit, a saját frusztrációink rabjai lehetünk. Jó lenne már végre megtalálni az egészséges együttélés módját a történelmünkkel.

2017. június 09. 16:11
Lukács Csaba
Magyar Nemzet

„Nemrég volt a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulója és az erre emlékező nemzeti összetartozás napja, így nálunk is feltehető a kérdés: van-e joga egy közösségnek saját történelméhez? Mire és hogyan szabad emlékezni? Kell-e emlékezni egyáltalán, vagy hagyjuk már a múltat, és nézzünk a jövőbe?

Mindez azért jutott most az eszembe, mert az MTI arról adott hírt: megtiltotta a srebrenicai mészárlás és Szarajevó ostromának oktatását saját országrészében Milorad Dodik boszniai szerb elnök. Kijelentette: a Boszniai Szerb Köztársaság területén soha nem kerülhetnek használatba olyan tankönyvek, amelyek a főváros ostromáról vagy a népirtásról szólnak. (...)

Emlékszem a piacot ért aknatalálatra – akkor épp nem voltam a városban, de a hatvannyolc ember halálával járó támadás sokkoló képei az egész világot elborzasztották. Eszembe jut egy vacsora az egyik ottani magyar családnál, rögtön az ostrom után: a magunkkal hozott főtt tojást olyan áhítattal fogyasztották el – hiszen hónapok óta nem jutottak hozzá hasonlóhoz –, hogy attól a pillanattól egy falatot sem ettünk a fotós kollégával, mert így megmaradhatott minden nekik.

Őszinte leszek: nem tudom a jó választ. Az biztosan nem a helyes út, ha az alig két évtizedes múltat egyszerűen elhazudjuk. Viszont azt is igaz: ha nem tudjuk letenni Trianon vagy akár a holokauszt terheit, a saját frusztrációink rabjai lehetünk. Jó lenne már végre megtalálni az egészséges együttélés módját a történelmünkkel.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kaltran
2017. június 10. 15:46
Látom elkezdődött az orwelli múlteltakarítási akció, 2020-ban a központi ünnepségeken elérendő (valakik szerint): Adjuk át Szolnokot Romániának, mit is sírtunk és ugrálunk eddig, fájdalomdíjul megérdemlik. Ezek a valakik nagyon megdolgozták Lukács Csaba agyacskáját, erdélyi létére azt mondja: fátylat rá? És már az is szégyen kedves Csaba, hogy az elkurvult mno-nál maradt. Írhatna egy cikket erről miért, kérdés, hogy Micskasimi engedné-e? És lenne egy nagy-nagy költői kérdésem: ...most akkor Trianon, avagy a holokauszt terheit tegyük le, fogadnák rá egy bélásban, az utóbbi esetben mekkora ordibálás és sikongatás lenne.
puszika
2017. június 10. 15:17
Ezt most kinek írtad Lukács Csaba???
NeMá
2017. június 10. 00:41
Én jártam Erdélyen túl Romániában is, hát lehet, hogy szavazást tartanának róla, ők is inkább lennének inkább egy Magyar megye.
2017. június 09. 23:11
"Jó lenne már végre megtalálni az egészséges együttélés módját a történelmünkkel.” Jó lenne tudni, hogy ezt a kárpátaljaiak is így gondolják-e?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!