A kémek már közöttünk élnek és bármire képesek (VIDEÓ)

Mi lenne, ha minden titkunkat, minden félrelépésünket elrejthetnénk? Ha minden bűnös gondolatunkat és tettünket egy fekete táska rejtené el? Mi lenne, ha még a házasságunkat is ez határozná meg?

Hiába hogy reneszánszát éli a horror, és havonta kijön két kaszabolós és három parajelenséges film: mindezek sokszor semmi egyediséget, újítást nem tudnak felmutatni. Zsigeri rémület helyett marad a megszokott panelek kiszámítható egybedobálása.
„Már csak ezért is figyelemreméltó Lichter Péter új filmje, az egzotikus »avantgárd horror« jelzővel illetett Fagyott május. Nem mintha nagyon szükséges lenne a megkülönböztetés: amennyi horror hazánkban készül, az alapján Lichternek nem kell tartania a közeljövőben műfaji konkurenciától. Így lehet, hogy még az egyetlen horrorban, amely belátható időn belül itthon forgott, sincsenek váratlanul lecsapó démonok, zombik, egyéb rémségek. Bár végig egy erdőben barangolunk, a láncfűrészes mészáros felbukkanására is hiába várunk. Sőt, bármiféle éles akcióra is: bár találunk hullákat, hallunk rejtélyes hangokat, bolyongunk az éjjeli erdőben, nem kerülünk szembe semmiféle ördögi gonosszal.
Legalábbis a megszokott módon nem: Lichter filmje a horror alapelemeit hordozza, zsigereinkig hatol, de ezt kínzó monotonitással, őrjítő magánnyal és egy ősrégi számítógépbe vitt, szaggatott levéltöredékekkel éri el. A rendszerváltás után járunk egy elhagyatott nyári tábor körül, ide vetődött be egy bujdosó ember – a sztori erejét garantálja a forgatókönyvet jegyző Bartók Imre író is. Hogy lehet mégis, hogy horrorként tekinthetünk a kísérleti műre, amely az alkotó eddigi rövidfilmjeihez hasonlóan nem a történet, hanem a (rém)álomszerű hangulat miatt lesz érdekes?”