Célom növelni a bezzeglányok táborát

„Így is jellemző, hogy hacsak nem ifjúsági fantasyre szakosodott kiadóról van szó, a fantasy és sci-fi területén alkotó nő kézirata jóval később kerül a szerkesztő elé, és jóval kisebb az esélye a is, a tematikus zsánerantológiák pedig szintén csak mutatóban tartalmaznak női szerzőktől írásokat. Tagadhatatlan az is, hogy hogy az egyetlen magyar sci-fi díjat, a Zsoldos-díjat nő még nem nyerte el, de az ezt firtató kérdésre is az a válasz, hogy »az utóbbi években egyre ügyesebbek a női írók« (talán egyszer a férfiak szintjét is elérhetik, ugyebár). Pedig nem vagyunk kevesen, régen megdőlt az, hogy sci-fit, fantasyt inkább férfiak írnak. Pályakezdő írók között legalább annyi, ha nem több nőt találni, mint férfit.

Én olyan helyzetben vagyok, hogy lehetőségem van nem csupán alkotni, de segíteni más írókat is. Nagy öröm és büszkeség, hogy a szerkesztésemben jelenhetett meg Lőrinczy Judit, Moskát Anita és Gaura Ágnes, és az általam szervezett írókörből indult Varba Bea (On Sai) is, aki most maga is szerkesztőként fedez fel és támogat más írónőket. Célom növelni a bezzeglányok táborát, egészen addig, míg már el nem kopik ez a jelző, míg már ugyanolyan esélyekkel indulhat a megjelenésért és az olvasókért egy nő, mint egy férfi. Nem vagyok egyedül. A megjelenő fantasy írónők többsége közösségből érkezik - kezdő írók támogatják egymást és lendítik át az akadályokon - ideértve a kudarcot, a lesajnáló megjegyzéseket is -, ajánlják, véleményükkel, kapcsolataikkal segítik egymást. Az írói műhelyek, írókörök, NaNoWriMo-közösségek sok hátrányt kompenzálni képesek, és elsősorban a nagyon is szükséges önbizalommal ruházzák fel az írókat, hogy aztán választ tudjanak adni az olyan megjegyzésekre, hogy »nem olvasok nőtől, mert nem érdekel, amiről ír«. Elvégre minden írásukkal lehetőséget adnak arra, hogy ezen a szemléleten változtasson az olvasó.”