A mostani adat tulajdonképpen azt jelenti, hogy visszatértünk a 2008-as gazdasági válság körüli szinthez.
„2016-ban a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 88.619 Ft volt. A háztartástípusonkénti létminimum-értékeket a fogyasztási egységek háztartástípusonkénti száma és az egy fogyasztási egységre számított átlagos érték szorzata adja. A tipikus, azaz két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 256.995 Ft-nak felelt meg. E háztartásban az egy főre jutó átlagos létminimumérték 64 249 Ft volt. A különböző háztartástípusokra érvényes egy főre számított értékek 2016-ban a 71,8 ezer Ft-os átlag körül, az 55 ezer és 88,6 ezer Ft közötti sávban szóródtak.
Az 1–2 személyes háztartások egy főre jutó értékei az átlagosnál nagyobbak, míg a többszemélyesekre kisebb értékek jellemzőek. Ez abból következik, hogy az utóbbiak esetében a rugalmatlan kiadások több személyre oszlanak meg, továbbá, hogy a gyermekek fogyasztása – globális összegét tekintve – a felnőttekénél kisebb. Az egyes háztartásokban a létminimumérték és élelmiszer-normatíva hányados 2,61–3,68 között mozog. A legmagasabb értékek az egyszemélyes háztartásokra, a legalacsonyabbak az 5 fő felettiekre jellemzőek.
(...)
Talán sokkal izgalmasabb kérdés annál, hogy mennyi az egy főre eső létminimum összege, az, hogy milyen változások figyelhetők meg. Elsőre talán meglepő lesz, hogy tavalyi évhez képest jelentősen csökkent azoknak a száma, akik létminimum alatti háztartásban élnek. Ez az arány korábban 41 százalék volt, idén 36 százalékra csökkent.
Sajnos sok évnyi adat hiányzik ennek kapcsán, hiszen a KSH nem csak 2010 óta nem hozta nyilvánosságra a létminimum alatt élők arányát, hanem azt megelőzően is csak ritkán. Ferge Zsuzsa számításai alapján a létminimum alatt élők aránya az 1993-as 13 százalékról 1998-ra már 30 százalékra nőtt. A következő ismert adat 2009-ből származik, amikor már 37 százalékra emelkedett a létminimum alatt élők aránya. Azaz a mostani adat tulajdonképpen azt jelenti, hogy visszatértünk a 2008-as gazdasági válság körüli szinthez.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Idén utoljára ül össze a Fővárosi Közgyűlés, terítéken a jövő évi budapesti büdzsé.
Nem, a GDP-ből képzett fogyasztási mutató NEM a szegénységet méri! Szalai Piroska elemzése.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A korábbi főpolgármester-jelölt szerint a HVG írása „olyannyira vak és süket a budapesti közállapotokra”, hogy muszáj volt a benne szereplő tévedésekre reagáljon.
A Háttér Társaság érvelése pont azokat igazolja, akiket kritizálni szeretne. Egyébként meg nincs konszenzus arról, hogy az ő emberi jogi értelmezésük lenne a valódi. Szilvay Gergely írása.
A Ferencváros elnöke az M4-nek adott évzáró interjúban beszélt arról is, lehet-e a meccs közben „durva gyengézni”, és hogy mit szeretne elérni a női kézilabdacsapattal.
