Humort csempészni a zsánerbe nagyon nehéz. Önmagában az még nem humor, ha valaki egyes szám első személyben megírt hősével kapcsolatban önreflexív humorizálásokat enged meg.
„David Wong azonban más utakat jár. A főhőse nem hősszerű, csak egy videotékás alkalmazott, aki éppen egy újságírónak mondja tollba különös, baljóslatú és igen vicces történetét. Ugyan mi más történhet egy ilyen vesztesnek tűnő alakkal, minthogy a sötétség lényeivel találkozik, beszélő kutyát sétáltat és interdimenzionális kalandokba keveredik?
Pedig épp ez a helyzet Wonggal (aki nem kínai, de ennek külön története van a regényben) és a címbeli Johnnal. Kalandjaik katalizátora egy fekete anyag, a szójaszószhoz hasonlító izé, amely kitágítja az érzékeiket, tudásukat, és egy másik, rémisztő világot kezdenek el látni, amely minden jel szerint invázióra készül szeretett bolygónk ellen. Ráadásul belép a képbe egy elpusztíthatatlan entitás, a Korrok, amely az egyik legmasszívabb főgonosz, amit regényben csak olvashattunk.
A regény olyan, mintha egy tini road moviet kereszteztek volna a Szellemirtókkal. A borító jól visszaadja a horror és fantasy elegyét. A regényben kénytelenek vagyunk egy nem mindig megbízható ember beszámolóját igaznak vélni. Dave, a főhős nem főhősnek való, hiszen sem ereje, sem képessége, sem addigi életútja nem predesztinálja erre, igaz, a szíve azért nagy. Haverja, a címbeli John olyan cimbora, akivel a legtöbb srác szívesen lógna: nagyszájú, állandóan velős benyögései vannak, egyszerre hiperaktív és nemtörődöm figura, aki mellett lehetetlen unatkozni.”
Tárik Meszár közel-kelet szakértő új könyvében hét közkeletű sztereotípiát vesz górcső alá az arab világról. És árnyaltabb, tényekre alapozott képet fest a Közel-Keletről, mint amit a nyugati híradások és a közbeszéd sugallnak.
A Könyvmolyképző Kiadó arra kéri könyvkereskedő partnereiket, hogy a jövő héttől hagyjanak fel a fóliázás gyakorlatával.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
