A környezetvédelem jó, a klímaegyezmény kétséges

Igen, Donald Trump végül megtette, meg merte tenni. Az Egyesült Államok felmondta a párizsi klímaegyezményt.

De, először is, pontosítsunk: az USA eleve nem volt még ténylegesen benne a „buliban”. A csatlakozást gőzerővel toló Obama aláírása önmagában kevés, a Szenátus ratifikálása is szükséges – ez azonban sosem történt meg. Az USA-ban az elnök hatalma nagy, de nem korlátlan, ezt láthattuk pl. Trump beutazási tilalmánál is. Trump tulajdonképpen pusztán megállította a még egyáltalán nem bevégzett folyamatot – ráadásul hozzátéve, hogy újra akarja tárgyalni azt.

A média hozzáállását, a hangadókat, a világ klímaszakértőit (Hollywoodtól a budapesti bulinegyedig) ismerve, mindez egy igen bátor döntés volt. Ha valaki az uralkodó eszméktől, a megmondóemberek által előírt kánontól eltérően cselekszik, vagy akár csak ilyen gondolatokat fogalmaz meg (pl. migráció kérdése, melegjogok, vagy épp a klímaváltozás), minden alkalommal menetrendszerűen érkezik a liberálfasiszta lincselés és/vagy a humanitárius ajvékolás. Utóbbi most csúcsra járatódott:

Vajon tényleg a bolygó sorsa fölött érzett aggodalom az igazi motiváció? A válasz könnyű: nem. Ma már igazából klímaiparról beszélhetünk, egy óriási lobbiról, amely egyrészt nem pusztán a világvége-hangulat keltésében érdekelt (hiszen ez csak az eszköz), hanem konkrét állami pénzek, ráadásul nagyon jelentős összegek megszerzésében.

Tévedés azt gondolni, hogy a párizsi klímaegyezmény kizárólag valamiféle nemes célú, tudományos alapú elköteleződés lenne a környezet védelme mellett. Természetesen ezt a narratívát hitetik el naiv, jószándékú emberek millióival azok, akiknek komoly érdeke fűződik mindehhez. Az egyezmény – túl azon, hogy általános számokat fogalmaz meg, és tényleges szankciókat nem tartalmaz a be nem tartás esetére, így meglehetősen képlékeny – egyáltalán nem az általános környezetvédelemről szól. Utóbbival nem hogy semmi baj nem lenne, hanem kifejezetten üdvözítő volna. A klímaszkeptikusok sem azt mondják, hogy szarunk a környezetre, éljen a féktelen iparosítás – hanem azt, hogy a mesterségesen keltett hisztériának nincs tudományos alapja, nincsenek kellő bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy valóban egyértelmű irányban változik a Föld hőmérséklete (hiszen évmilliók alatt már számos kisebb-nagyobb jégkorszakot és felmelegedést is átélhetett nem csak a bolygó, de már az emberiség is), arra pedig még kevésbé, hogy a változást emberi tevékenység okozza.

Figyelem! Azt sem mondják a szkeptikusok, hogy „Nem” – pusztán az egyoldalú kijelentésektől óvnak.

Kicsiben is, nagyban is rengeteget tehetünk és kell tennünk érte. Kicsiben a szelektív hulladékgyűjtéssel, a minél kevesebb felesleges terheléssel, szemeteléssel, és így tovább. És, rossz hírem van sokak számára: a kevesebb húsevéssel is. Ugyanis a felmelegedést előidéző üvegházhatás legnagyobb összetevője a haszonállatok által a levegőbe böfögött és fingott metángáz. Ez 18%-ot tesz ki, szemben a világ teljes közlekedése által hozzátett 13%-kal. Ráadásul sokkal veszélyesebb is a széndioxidnál; a kutatások szerint 86-szor erősebb felmelegítő hatása van. A széndioxidot a növények megkötik – sőt, kifejezetten szükségük van rá –, a metánt viszont nem.

Vajon hányan hajlandóak drasztikusan csökkenteni a húsevésüket – de akár lemondani a nagy köbcentis autójukról – azok közül, akik most épp a világot siratják? Mint például a Portfolio.hu, amely képes volt ezzel a címmel beszámolni a hírről: Trump valószínűleg aláírta az emberiség halálos ítéletét.

Érdemes lenne – legalább az újságíróknak – elolvasni a kevésbé népszerű, nem a szokásos szlogeneket szajkózó írásokat is a témában <>, hiszen kiderül például, hogy az egyezményben tett vállalások tökéletes betartása esetén is az Egyesült Államok hozzájárulása mindössze 0,015 Celsius foknyi csökkenés lett volna. Igen, ez 15 ezred fokot jelent. A hőmérő nem mutatja ki. De ha magasabb is lenne a szám, akkor is hogyan lehet, hogy egy magát mértékadónak, komolynak gondoló portál ennyire bulvárba menjen el, ennyire ne érdekeljék a tények, ennyire ne híreket közöljön, hanem híreket gyártson…? Természetesen lehetnek vélemények a kérdésről pro és kontra, de hírként eladni a hangulatkeltést, ez az újságírás alja, amit sajnos mostanság újra és újra sikerül megütni.

De vissza még egy kicsit az érdekekhez. Az egyezmény nem azt írja elő – ami egyébként nagyon jó és helyes lenne –, hogy az államok a GDP bizonyos részével kötelezően támogassák a környezetvédelmi kutatásokat, beruházásokat. Ebbe beletartozna például a széntüzelésű erőművek kibocsátásának további csökkentése – vagy akár nullára redukálása – új, egyre fejlettebb technológiák segítségével. Vagy az olajfinomítók környezetkímélőbbé tétele. Az állam segítsen a költséges technológiák kifejlesztésében, majd pedig ezek a technológiák kerüljenek felhasználásra. Mérettessenek meg a piacon, a valóságban. Jelenleg azonban nem ez történik, és az egyezmény sem erről szól. Hanem részben arról, hogy bizonyos iparágakat (elsősorban a szél- és napenergia) kötelező előnyben részesíteni, és ezek hatalmas állami dotációkat kapnak, annak ellenére, hogy működésük súlyosan gazdaságtalan. Részben pedig arról, hogy a kibocsátás-kvótákkal remekül lehet kereskedni, újabb állami dollár-milliárdokért.

És mivel maga mellett tudhatja a teljes médiát, a hollywoodi elitet, így nem csak az agymosást tudja a végtelenségig tolni, hanem abban a szerencsés helyzetben is van, hogy látszólagosan a környezetvédelem alapvetően teljesen jó, mindannyiunk által vallott elvének nevében teheti ezt.

Egy-egy aktuális sírás-rívás kapcsán kevesen gondolnak bele, hogy például mit jelent egy szélerőmű, mekkora a hatása a környezetre. Látszólag nem sok, halkan zümmög, esetleg a működése során felszeletel pár száz madarat vagy denevért. (De hát mit számítanak az állatok, ha környezetvédelemről van szó, igaz?)

Ne felejtsük azonban el, hogy minden erőművet a teljes életciklusára nézve kell vizsgálni, nem csak a konkrét működési idejében. Egy szénerőműnek megfelelő mennyiségű energiához több száz szélerőmű szükséges. Ezek előállításához hatalmas mennyiségű betont (és további anyagokat) kell felhasználni – zömmel szén- vagy egyéb fosszilis erőművekben előállított energia segítségével. A világ bonyolult.

Fontos (lenne) az értelmes gondolkodás, a problémák és lehetőségek alapos mérlegelése. Dicséretes, ha a Föld országai lendületesen igyekeznek megóvni bolygónk természeti környezetét, élhetőségét; de nem biztos, hogy ezt pusztán látványos jól hangzó, hatásvadász, de kevés tényleges vállalást és gyakorlati lépést tartalmazó, nagy füst és taps közepette beharangozott, közben lobbiérdekektől bűzlő egyezményekkel kellene tenni. Majd pedig vinnyogni, pánikot kelteni, hangosan köpködni arra, aki az ilyen Patyomkin-egyezmények kapcsán rámutat, hogy mekkora adag porhintés is van benne. Persze ez sokkal könnyebb és népszerűbb, mint azt mondani az embereknek, hogy mostantól kisebbek lesznek az autókban a motorok, kevesebb lesz a hús a piacon, vagy nem kell évente új mobiltelefon.