A bosszú kövei – gondolatok egy konferencia kapcsán

„Ha az ember az Európán átsöpört két múlt századi világégés utáni békekötések módját és a háborúk utáni politikai elrendeződés útját követi, talpa alatt szinte érzi a győztes nagyhatalmak által ravaszul elénk leszórt bosszú köveit.

Ezen az úton mi, felvidéki magyarok, leginkább Edvard Beneš »útépítő munkásságába« botlunk bele. 1945-ben ettől estünk újra pofára, és ebből a helyzetből még ma sem tudtunk igazán feltápászkodni. Pedig azokat a köveket jó szándékkal újra kellene rakatni azokkal, akik Trianonban és Párizsban hanyagul elénk vetették, mert egyébként soha nem vezet majd út az európai megbékélés felé.

(...)

Mi az oka, hogy Moszkva megkövette gróf Esterházy Jánost az őt ért háború utáni meghurcoltatásokért, ugyanakkor a szülőföldjén a saját nemzetének és a szlovákok érdekeit következetesen védő és a fasiszta ideológiát elutasító, mélyen vallásos és humánus beállítottságú Esterházy rehabilitációját a szlovák történészek még ma is elutasítják, és az első Csehszlovák állam ellenségének, szétverőjének tartják őt?”