Egy jó zsaru, egy öntörvényű milliárdos, egy intrikus örökös és egy gyilkos android. Anthony O'Neill könyvében egy kegyetlen, bűnözők által benépesített holdi kolóniára látogatunk, ahol épp kirobban a hatalmi harc. Az izgalmak és az ötletek azonban lehet, hogy véletlenül a Földön maradtak. Kritikánk.
Az idei hazai kínálatban úgy tűnik, forró téma lett a Hold. Tavaly még csak pozdorjává robbantottuk az égitestet a Seveneves legelején, idén azonban két olyan könyv is érkezik, ami a Hold felszínének kegyetlen, öntörvényű, vadkapitalista határvidékét mutatja be a nem túl távoli jövőben. Első versenyzőnk Anthony O’Neill tavaly megjelent könyve, ami az Agave Könyvek gondozásában jelent meg a Könyvhétre.
Az emberiség birtokba vette a Holdat: kisebb-nagyobb kolóniák, kutatóállomások, börtönök kaptak helyet a kietlen golyóbison. Na és persze Fletcher Brass, a dörzsölt üzletember magánkolóniája a Hold túloldalán: Purgatórium, és benne a Földről elmenekült bűnözők városa, Szin. Ide érkezik meg Damien Justus nyomozó, aki túl sok borsot tört egyes földi hatalmasságok orra alá, így családja megvédése érdekében menekülnie kell; a szini rendőrségnek pedig szüksége van egy jó rendőrre. Ezt mondják legalábbis.
Amint Justus a városba ér, elszabadul a pokol: megölik Brass egyik közeli emberét, és ez csak a nyitánya egy súlyos terrortámadás-sorozatnak. De tényleg terrorizmusról van szó? Vagy a Marsra készülő Brass és lánya, CK (azaz cuki!) kezdett bele a mindent eldöntő, végső hatalmi harcba? Miközben Justus igyekszik kiismerni magát a városban, egy furcsa android indul el a sötét oldal másik feléről, aki nem ismer se istent, se törvényt – pontosabban csak egy törvényt ismer: Brass kegyetlen, Ayn Randot megszégyenítő filozófiájú aranyköpés-gyűjeményét. Nyomában pedig nem marad más, csak vér és halál.
Őszinte leszek: engem a fülszöveg alapján sem igazán húzott be a koncepció, így nem is voltak nagy elvárásaim. Nem láttam benne azt a pluszt, amiért ez érdekes lehet: egy holdbéli Donald Trump (bőven megvan az áthallás) és egy holdbéli Ivanka Trump hatalmi harca, amibe belekeveredik egy jó zsaru; aztán nyilván lesz majd femme fatale, nyilván lesznek korrupt zsaruk, prostik, robbanások, gazdag emberek szociáldarwinista monológjai a szegényekről és az önnön fontosságukról. Lesznek majd árulások, lesz talán egy-két meglepő csavar, üldözés és lövöldözés, a végén pedig kiderül, hogy valaki más mozgatta a szálakat, vagy éppen az, akire számítottunk. Ez a várakozásom Justus történetszálán nagyjából be is jött: itt egyszerűen nem sikerült túllépni a klisésebb noir/thriller-megoldásokon.
Ez azonban csak a regény durván fele. A másik szál több szórakozást tartogatott. A Brass-kóddal, mint nagyon kétes etikai iránytűvel felszerelt robot útja ugyanis a vér és a belezések ellenére rendkívül viccesre sikerült. Azt gondolná az ember, hogy a semmi közepén sétálgató robot senkibe nem fut bele, de barátunk varázslatos módon lakómodulról lakómodulra jár, folyamatosan emberekbe botlik, és folyamatos dilemmákkal szembesül. O’Neill arra is használja ezeket a szakaszokat, hogy a holdbéli élet minél több verzióját bemutassa nekünk, rengeteg emberrel, rengeteg történettel ismertet meg bennünket, miközben a gyilkos robot, aki magát csak Varázslónak hívja, valahol maga is egy komikus karakterré válik.
Szóval az egyik kalapban ott van ez a számomra klisés sztori, ami persze másnak lehet, hogy izgalmas lesz; a másikban pedig ott van ez a szórakoztató road-trip, ami viszont teljesen szétesik, szaggatottá válik a rengeteg nézőpont miatt. Abból sem lesz aztán nagy tűzijáték, amikor a végén a két dolog összeér. Anthony O’Neill egyébként jól ír, vannak remek poénjai is, de a nagyobb ötletek, a meglepő megoldások, és az egész történetet összefűző alapvetés, vagy Nagy Megválaszolandó Kérdés valamiért nagyon hiányzik – legalábbis nekem. A Szinben folyó krimi nem elég hozzá, hogy ne várjunk valami ilyesmit.
Hogy mondjuk még valami pozitívat a végén: a borító gyönyörű lett.
*
Kövess minket Facebookon és Molyon, olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Miképp épült ki az új hatalom 1945 és 1948 között, hogyan vált matematika kérdésévé a marasztaló ítélet? Zinner Tibor új könyvéből megtudjuk!
Az Orion űrhajó várhatóan április 6-án halad el a Hold túlsó oldala körül.
Emberek indultak útnak a Hold felé.
„Aktiváld a benned rejlő szupererőt.”
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Két táska robbanószert találtak, emberi életek forogtak kockán, Magyarország lenullázása és Orbán Viktor megbuktatása lehetett a cél.
Sokkoló részletek láttak napvilágot egy Alsó-Sziléziában kirobbant pedofília- és zoofília-botrány kapcsán, amelynek szálai Donald Tusk pártjáig, a Polgári Koalícióig (KO) érnek.
