Németország marad az atlantizmus bástyája?

„Trump fellépéseit talán Németországból a legnehezebb szemlélni. Egy olyan országból, amely mérhetetlenül profitál a demokratikus világ együttműködéséből. A háború utáni Németország épp ebben a világrendben rehabilitálódott és integrálódott újra a nemzetközi közösségbe. Épp ezért vált az ország a rendszer első számú haszonélvezőjén túl a rend európai őrévé is.

Ha az Egyesült Államok kihátrál a szabad világ vezetői szerepéből, az Németországnak túl nagy terhet jelenthet. Trump szerint az Egyesült Államok páratlan hatalma, jóléte és befolyása a nemzet vesztéhez és hanyatlásához vezet. Ha az országot járja, csak »káoszt« lát. A szövetségesek és a partnerek pedig csupán élősködnek országának nagylelkűségén. Az Egyesült Államok védelmi szövetségei és kereskedelmi megegyezései valójában elhibázott üzletek.

Trump támogatói számára úgy tűnhet, hogy az elnök brüsszeli fellépésével újra kezébe vette az ország sorsát. Németország viszont eközben arra a felismerésre jut, hogy azt a rendszert, amelyet fenn szeretne tartani, Trump elnök jelenleg alá akarja ásni.

Donald Trump elnöksége Németország rémálmává vált, így az egyetlen, amit tehet, hogy a lehető legjobban védelmezi transzatlanti kapcsolatait az elnök kicsapongásaitól. Így most új stratégiákat kell kiötlenie arra, hogyan fog bánni az Egyesült Államokkal. Pedig az elmúlt években a két ország rendkívüli együttműködést mutatott, most viszont újra az alapoktól kezdhetnek.

»Nem kellene, hogy ez így történjen. Trump elnök szavaival élve: Ez szomorú. Nagyon szomorú« – írja Kleine-Brockhoff.”