„De, visszatérve a realitások talajára, szerintem nem az a perdöntő, hogy egy-egy választókörzetben hány jelöltet indít az ellenzék. Sokkal inkább az, hogy a végső pillanatban (de még a szavazás napja előtt) létrejön-e a minden egyéni választókerületre érvényes demokratikus közmegegyezés. Legkésőbb ugyanis a szavazás napján valamennyi »biztos szavazónak« tudnia kellene, hogy az induló jelöltek közül kire érdemes (sőt, egyenesen tanácsos) voksolnia.
Akik ma tényleg kormányváltást akarnak, félszavakból is megértik egymást. Pontosan tudják, de legalábbis érzik: csakis e választási logika mentén tudják biztosan leváltani a hivatalban lévő kormányt. Ehhez nem elég a pártvezetők pusztába kiáltott szava. Hiteles jelöltekre is szükség van, legalább 106-ra. Ami azért nem lehetetlen »produkció«. Különösen nem egy olyan országban, ahol a Fidesz nyolc év kormányzás után aligha talál majd 106 olyan képviselőjelöltet, akinek a kezéhez közpénz ne tapadna.