Haderőfejlesztés vagy blöff

„Ám az ördög a részletekben rejlik. Különösen arra tekintettel, hogy mindez egy olyan politikai elit részéről hangzik el, amely honvédelmi kérdésekben hiteltelen. A rendszerváltás óta jóformán minden kormány tett olyan lépéseket ezen a téren – nemegyszer paradox módon amerikai ösztönzésre –, mellyel kiérdemli a katonai biztonság mulasztásos veszélyeztetője címet, de koncentráljunk most csak a jelenleg regnálók közelmúltjára. 2010 után például, hihetetlen stratégiai rövidlátásról téve tanúbizonyságot – az arab tavasz, az ukrajnai válság, majd az Iszlám Állam felemelkedésének, a hidegháborút idéző európai katonapolitikai rendszer újjáéledésének előestéjén –, mintegy egyharmaddal csökkentették a honvédség költségvetését, felzárkózva Gyurcsányék mellé. Mindez persze nem meglepő. Orbán a néphadseregben letöltött sorkatonai szolgálata során szerzett tapasztalattól, a tragikus »nem akarok többé katonát látni« mondatot idéző, liberális rendszerváltói attitűdtől átitatva mindig távolságtartóan, lenézően viselkedett a honvédséggel mint a »kommunista erőszakszervezet« örökösével és annak tagjaival szemben. Ugyanúgy költségvetési tartalékként tekintett a honvédelmi büdzsére, mint az összes többi demokratikus miniszterelnök. (...)

Minden okunk megvan hát a gyanakvásra, s ezt az is alátámasztja, hogy a több százmilliárd forintos költségvetési növekmény nem társul nyilvános haderőfejlesztési koncepcióval, menetrenddel. Nemcsak a sajtó, de még a törvényhozók – köztük az elenyésző számban lévő hozzáértő – sem látott ilyet, még vázlatosan sem. Egyes NATO-tagországok katonadiplomatái blöffről beszélnek. Van ugyanakkor egy húszezer tartalékosból álló, 197 járásban felállítandó, lőtérrel, infrastruktúrával ellátandó erőről (21. századi népfelkelők?) szóló homályos terv. Nem volna meglepő, ha a kormánypárt azokra a területekre helyezné a hangsúlyt, melyekből meglévő – kifinomult nemzetközi fegyverüzletekben járatlan, ám betonöntésben, használtjármű-kereskedelemben annál járatosabb – klientúrájával kicsatornázhatja a pénzt. Néhány ügyes könyvelő meg jogász dolga lesz, hogy erről a NATO-ban elhitesse, a gdp védelemre költött 2 százaléka.

Cáfolatként a közeljövőben jó pár, százmillió eurós nagyságrendű, korszerű fegyverrendszerek beszerzéséről indított, átláthatóan végigvitt eljárás szükséges. A meglévő honvédség számára, az elmúlt negyedszázadban sárba tiport katonai-szakmai megbecsülésük helyreállítására. Tévedés ne essék, nem feltétlenül csak nyugati forrásból.”