Csak nem akar lázadni Európa

„Ahogy az várható volt, a francia elnökválasztáson a két héttel ezelőtti első fordulóban eldőlt minden. Sejthető volt, hogy ha Marine Le Pen bejut a második körbe – amit csont nélkül teljesített –, akkor bárki is legyen az ellenfele, a Nemzeti Front győzelmének megakadályozására összefognak mellette. Az idei francia elnökválasztás annyiban volt különleges, hogy ez a másik jelölt is „kívülről”, de legalábbis nem a két nagypártból érkezett. Emmanuel Macront azonban, gazdasági miniszteri és bankármúltjával, a legkevésbé sem lehet a populista erők közé sorolni: Európa egyik vezető országa szenvedélyes EU-párti elnököt kapott.

Jó kérdés persze, hogy a még mindig gyerekcipőben járó pártja, az En Marche! hogyan fog kiállítani 577 jelöltet a júniusi nemzetgyűlési választásokra, hiszen a parlamenti erőviszonyok alapvetően befolyásolják az elnök sikerességét. Emlékezzünk: az első fordulóban a szélsőjobbos, a jobbközép és a szélsőbalos jelölt is 20 százalék körüli eredményt hozott, vagyis még korai lenne temetni őket – nem csoda, hogy Le Pen tegnapi gratuláló beszéde egyúttal egy júniusig tartó mozgósítás kezdete is volt.

Ettől még a tény tény marad: a márciusi hollandiai után újabb választások mutatták meg, hogy a populista, euroszkeptikus pártok előretörése megtorpant.

(…)

2017 eddig a nyugalom éve Európában. ”