Lajos és Lőrinc

„Simicska Lajos kikérné magának, ha Mészáros Lőrinchez hasonlítanák. Mészáros Lőrinc elhárító mozdulatot tenne, ha Simicskával állítanák párba. Igazuk volna, hiszen más a »kór- és kortörténetük«, más a mentalitásuk, a habitusuk, mégis a Fidesz olyan, pénzközeli emberei, akik a párt vagy csak Orbán Viktor kiszemeltjeként egy birodalom urai lettek.

Itt már van egy kis bökkenő, hiszen Lajos „a szerves fejlődés részeként” vált megkerülhetetlenné, harcostársként emelkedett csillaga. Hosszú ideig befolyása is elválaszthatatlan volt barátjának sikereitől, mindketten sokat köszönhettek egymásnak, a Fidesznek, s a Fidesz is nekik. Simicska nem egyszerűen az akkor még szűk holdudvar része volt, s visszaszorításakor sem ment bele olyan alkuba, hogy legyen a holdudvar eminens alakja. Mondják, túlterjeszkedett hatáskörén, blokkolni tudott kormányzati döntéseket, nélküle nem születhetett gazdaságra kiható intézkedés, személyi javaslat. Önálló entitás volt, sok emberen, vállalkozáson átgyalogolt, úgy vált eggyé a Fidesszel, hogy ha kellett, másokat ebből kiszorított. Zárt világképpel, otthonról hozott elvekkel bíró ember, iszonyú belső indulattal – akinek adott esetben a mosolyától is félni lehet.

(...)

Mészáros Lőrinc más típus. Joviális, magával látszólag harmóniában élő ember, aki dühkitöréstől valószínűleg még vihar esetén is megkíméli környezetét. Ő is régóta ismeri a kormányfőt, mégis mintha csak a felcsúti foci hozta volna őket össze. Sokáig alig észrevehetően, amolyan mellékszereplőként folyt a vállalkozói szféra Fidesz által preferált történeteibe, annak idején függetlenként lett tagja a helyi képviselő-testületnek is – azaz a politika, a pártépítés, ezen belül a pártpénzek kacskaringós útja elkerülte. A kívülállás azonban számára inkább előny volt, mint hátrány. Surranópályán startolt, nem jelentett senki számára veszélyt, úgy került a tavalyi befolyásbarométer szerint az ország tíz legbefolyásosabb embere közé, hogy külső szemlélő számára csak a gyarapodása impozáns.”