Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Nem szeretek utazni. Fiatal koromban még jól esett, de ma már annyira szeretek itt lenni, hogy az elnyom mindent. Országon belül sem vonz az utazás, főleg nem Budapestre. Interjú.
„– Melyik volt élete legjobb döntése?
– Hogy visszajöttem külföldről. A múlt rendszerben el akartam menni, nem tudtam elfogadni azt a közeget, ami itt volt. Ez a diákéveim alatt nem tudatosult bennem, de amikor elkezdtem dolgozni, már láttam, hogy nem akarok így élni. De nem volt szó disszidálásról, időn belül hazajöttem. Igazából már másnap haza akartam jönni. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért. Részben a szakmai látomás miatt, de ugyanígy számított a család látomása. A leendő család miatt jöttem vissza, éreztem, hogy azon belül tudom csak megélni a leendő szakmaiságomat.
– Mi a legtöbb, amit eddig elért életében?
– Hogy megmaradt a képességem a változásra.
– Melyik élő embert tartja a legtöbbre?
– Nincs ilyen. Mindenkit nagyra becsülök, de nem tudok rangsorolni.
– Melyik utazására gondol vissza a legszívesebben?
– Egyikre sem, nem szeretek utazni. Fiatal koromban még jól esett, de ma már annyira szeretek itt lenni, hogy az elnyom mindent. Országon belül sem vonz az utazás, főleg nem Budapestre. Ha hajnalban kimehetek a szőlőbe, az nekem élménydúsabb mindennél.
– Mi volt a kedvenc tantárgya?
– A biológia. Azért, mert része az élet felfedezése, az élet működésének a megtapasztalása. Elképesztő tanáraim voltak, olyanok, akik már általános iskolában is megragadták a lényeget. Emlékszem, amikor először felfedeztem, hogy mindent a napenergia mozgat, ami élő, hogy annak az energiája alakul át kémiai energiává, hogy az adja a biológiai energiát. Ugyanakkor van egy másik energia, az éltető, teremtő energia. Az egyik a másik nélkül nem tud létezni. A biológia mellett a történelem is mindig érdekelt, főleg az ókoré és a bibliai környezeté. És persze a magyar történelem is, amit nagyon tragikusnak tartok.
– Ki a kedvenc írója?
– Jókai, nagyon sok könyve megvan. Az egyik kedvencem az És mégis mozog a föld.
– Hogyan szeretne meghalni?
– Csendben, békében. De az a kérdés kimarad, hogy mi a kedvenc italom?
– Mi a kedvenc itala?
– Most már a furmint! Azon belül az Úrágya. Vagy a Nyulászó. Vagy a Becsek, vagy a Bányász, vagy a Szent Tamás. Magyarul mind!”