Ha már épp a Szomszédok sorozat 30. évfordulója szerepel a hírekben, szögezzünk le néhány leszögeznivalót!
A Szomszédok a magyar tévétörténet egyik legkártékonyabb műsora volt.
Ez a sorozat egy többre hivatott színészekkel 12 éven át folytatott, gyatra dramaturgiája és kínosan gyenge megvalósítása ellenére is
egy lassan ható agymosásfolyam volt.
A Szomszédok a korabeli, centralizált, egycsatornás közmédia befolyása miatt (sok-sok millióan nézték hétről hétre) nagyban felelős a rendszerváltáskori magyar társadalom mentális félresiklásáért, egyáltalán, a rendszerváltás kudarcáért.
A sorozat akkoriban – nekem gyerekszemmel – alig feltűnő, mai szemmel nézve viszont elviselhetetlen, szájba rágós lakossági panaszáradata, kispolgári ajvékolása, homo kadaricusi világképe miatt súlyosan torzította a magyar tömegek valóságérzékelését a változás éveiben.
A Zuhanás
A minden újdonságtól, a szabadság bizonytalanságától való viszolygás; a vállalkozó kedvű karakterek sötétre festése; a korábbi gondoskodó állam utáni sóvárgás; a mind az állami szektorban, mind a magánszektorban dolgozó karakterek folytatólagos elégedetlenkedése; valamint az önszerveződésnek, saját felelősség vállalásának a kerülése nem volt öncélú dramaturgiai mutatvány.
Mindez megalapozott az első szabadon választott jobboldali, konzervatív kormányzat bukásának és a Horn-féle posztkommunista erők 1994-es visszatértének.
A Szomszédok nem csak egy sorozat volt: a korabeli hivatalos pártállami, majd médiaháborús propaganda eszköze volt, amely 12 éven át rombolta a magyar társadalom hitét, reményeit, az önmagába, egymásba és a jövőbe vetett bizalmát a rendszerváltás során.
A Szomszédok: Kádár János utolsó bosszúja.
A sorozat véget érhetett 1999-ben – de máig ennek a világában élünk.