Viszkető tenyereink

„Amikor e sorokat írom, a legfrissebb élettörténet épp a London School of Economicstől hazatérő Szemeredi Kataliné, aki húsz év amerikai és angliai távollét után jött vissza Budapestre. Elgondolkodtató Zawadowski Ádám története is, aki másfél éve, családjával együtt költözött haza Amerikából. Azt írja: »a Princetonon szerzett doktori és további öt év Boston Universityn szerzett oktatói-kutatói tapasztalattal a hátam mögött szerettem volna itthon kamatoztatni tudásomat. … Világnézeti beállítottságomtól függetlenül nyugodtan azt oktathattam és kutathattam a CEU-n, amit fontosnak és igaznak gondolok. Ehhez megkaptam ugyanazt az anyagi és erkölcsi támogatást, amit kint megszoktam. Olyat, amiről a legtöbb magyar egyetemen csak álmodni lehet: elegendő kutatási források, magas szintű szemináriumok, konferenciák stb. Ezért jöttem haza, ezért jöttem vissza a CEU-ra.«

Az egyetem nemcsak hazahoz jó szakembereket, de abban is segít, hogy a fiatalok el se menjenek Magyarországról. Ranschburg Zoltán azt írja: »Második éve vagyok a CEU hallgatója a School of Public Policyn. Ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam, és sok nagyszerű embert ismertem meg a világ minden tájáról, Chilétől Finnországig, Kanadától Pakisztánig. A leghálásabb mégis azért vagyok, hogy mindezt itthon, Budapesten élhettem át.«

Lehet, hogy ebben a kampányhangulatban – belpolitikai értelemben – sokat hoz a kormánynak egy látványos győzelem a Soros által alapított egyetem ellen, de hosszú távon alighanem nagyon sokat fogunk veszíteni.”