„Felvetődik a kérdés, az Amerika nagy barátjaként számon tartott neoliberális elnök, Enrique Peña Nieto Mexikóját egyáltalában le lehet-e festeni demokráciának akkor, amikor a ránk 2010-től ragasztott jelzők közül a legnépszerűbb az autokrácia és az illiberális demokrácia, amely jelzőket a Mexikóról tudósító nyugati sajtóban még mikroszkóppal sem lehet észrevenni.
Miközben tananyag lehetne az, ahogyan a nyugati irányított közvéleménynek el lehet adni e latin-amerikai ország demokrata mivoltát.
A világon több száz millió ember által nézett és izgalmas, korrekt hírközlése miatt is csodált Russia Today globális tévéhálózat május 19-én sugározta először »Sinaloa narkódala« című, remekbe szabott dokumentumfilmjét e mexikói tartományról. Ahol szinte nincs ember, aki ne siratná a drogháborúkban megölt szeretteit vagy barátait. Ahol a rendőrség, azaz az állam rendfenntartó szervezete teljes harmóniában működik együtt a világ talán legveszélyesebb bűnözőivel, és amely ország a háborús övezeteken kívül a legtöbb újságíró temetője.
Hogy csak a májusban megölteket vegyük számba: 15-én Javier Valdez Cárdenassal Sinaloa, ugyanazon a napon Héctor Jonathan Rodríguezzel Cordoba, május 18-án pedig Salvador Adama Pardo újságíróval Michoacán tartományban végeztek.
Míg autokrata hazánkban… Soroljam nevüket, hogy miként szenvednek ők, akik rettegésükről még készséggel információt is nyújtanak bármely náluk érdeklődő nyugati médiumnak?”