(Túl)fogyasztanak a nők?

2017. május 28. 00:28

Meglepett, hogy a két pólus közül csak a keresztény és konzervatív tulajdonított erőt az egyéni kezdeményezéseknek, amelyek tovagyűrűzhetnek a társadalomban.

2017. május 28. 00:28
Képmás blog

„Molnár-Bánffy Katának, a Képmás magazin lapigazgatójának nagy visszhangot kiváltó blogbejegyzése, a »Nagyon fekete péntek« adta az ötletet egy párbeszédfórumhoz, amely a »Fogyasztás és a nők jogai«-témakört járta körül. Három érdekes előadás után egy izgalmas és tanulságos vitafórum következett különböző világlátású résztvevők között. Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnék, hogy létrejött egy baloldali pólus és egy keresztény-konzervatív pólus. Adott volt tehát minden, ami egy jó vitához kell.

Szubjektív összegzés következik a meglepetések jegyében:

Meglepett, hogy a baloldali fiatalok – elméleti síkon legalábbis – mennyire mozdíthatatlan, kiúttalan világot látnak maguk körül, amelynek rendszerkényszereiben az egyéniség lényegében felmorzsolódik. (Gyakorlati téren persze ők sem ennyire passzívak.) Meglepett, hogy az elmúlt 25 évben – amióta én utoljára a marxista eszmékkel behatóbban foglalkoztam – felnőtt egy újmarxista generáció, amelyik a kapitalizmus globális rendszerével tölti be az egykori szocializmus helyét. Ez persze kizárólag csak az itteni beszélgetésből rajzolódott ki így a számomra, meglehet, csalóka módon.

Meglepett, hogy a két pólus közül csak a keresztény és konzervatív tulajdonított erőt az egyéni kezdeményezéseknek, amelyek tovagyűrűzhetnek a társadalomban. (Ahogy azt találóan megjegyezte az egyik hozzászóló is a közönségből: »A gazdaságot is emberek működtetik.«) Pedig a sztereotípiák szerint a keresztények a balgák, a belenyugvók, a mindent elfogadók és elviselők. Újra világossá vált a kereszténységnek az eredeti és lényegi arculata – amelyet Európa történelme szemléletesen példáz –, hogy milyen nagy jelentőséget és cselekvési felelősséget tulajdonít az egyénnek, amelyet szuverénnek és erkölcsi érzékkel rendelkezőnek feltételez.

És most lássuk, mire is alapozom a fenti kijelentéseimet! 

A vita résztvevői között tehát kialakult egy markáns baloldali pólus (Csányi Gergely és Kerényi Szabina szociológusok, a Helyzet Műhely nevű társadalomtudományi kutatócsoport tagjai) és egy keresztény-konzervatív pólus (Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, közgazdász és Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakértő). Bizonyos értelemben a mérleg nyelveként vett részt a vitában Máriási Dóra pszichológus, aki szellemi alapvetésében a baloldali pólushoz állt közelebb, ám úgy tűnt, kérdésfelvetéseiben és megoldáskeresésében a másik pólus javaslatai sem álltak távol tőle. A vitát Pető Andrea, a CEU Társadalmi Nemek Tudomány tanszékének professzora moderálta.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
xoltan
2017. május 29. 22:44
Nem tagadja senki kozjot, csak nem mindenki gondolja, hogy az amit o kozjokent definial az univerzalis es orokerteku. Mellesleg az egyeni akcioknak korlatos a hatasa ilyen rendszerekben. Ha tulzasba viszed a jotekonykodast lehet hogy udvozulsz, de siman tonkre is mehet a valalkozasod aztan az osszes alkalmazottad az utcara kerul. Ha megvaltoztatod a fogyasztasi szokasaidat, az lehet jo, de nem biztos hogy barmi pozitiv valtozast okoz az egyeni eredmenyen tul. A kollektiv fellepes mas teszta. pl. egy gyar osszes dolgozoja bojkottalhatja a termekeket egyenileg, semmi nem valtozik a munkakorulmenyeikben. Egy sztrajk mar lehet megoldas.
atila68
2017. május 28. 08:07
Az utolsó léghajlítók. "CEU Társadalmi Nemek Tudomány tanszékének professzora" Édes faxom, és a Honvéd is bajnok lett.
Polly néni
2017. május 28. 07:21
"(Túl)fogyasztanak a nők?" Hát persze, minden róluk szól (meg a ferde hajlamúakról). Megkezdődött a nők évszázada
annamanna
2017. május 28. 07:08
A pénzre épített gazdaság (amin a Biblia szerint a császár képe van és a császáré) egy kívánság alapú gazdaság. A kívánságban nyilván nehéz mértéket tartani; akinek kezébe pénz kerül, az hajlamos mértéktelenné válni, mindegy, kiről van szó, nemi előítéletek nélkül. Isten gazdasága nem a kívánságra épül, hanem az ajándékra. Amennyire erre sikerül átállítani az agyunkat (a pénzrendszer körülményei között), úgy tudjuk megvalósítani azt. Miben bővelkedem? Mit tudok ajándékba adni másoknak? Gondolkozzunk ezen és ajándékozzunk. Nyilván a legtöbb ajándékunk nem materiális természetű, mert a legtöbb esetben nem materiális javakban bővölködünk, mégis értékesebbé tesszük vele más emberek életét, a világot. Minél többet adunk, annál kevésbé nyomaszt és ingerel a fogyasztás kényszere, a kívánság csábítása.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!