Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Meglepett, hogy a két pólus közül csak a keresztény és konzervatív tulajdonított erőt az egyéni kezdeményezéseknek, amelyek tovagyűrűzhetnek a társadalomban.
„Molnár-Bánffy Katának, a Képmás magazin lapigazgatójának nagy visszhangot kiváltó blogbejegyzése, a »Nagyon fekete péntek« adta az ötletet egy párbeszédfórumhoz, amely a »Fogyasztás és a nők jogai«-témakört járta körül. Három érdekes előadás után egy izgalmas és tanulságos vitafórum következett különböző világlátású résztvevők között. Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnék, hogy létrejött egy baloldali pólus és egy keresztény-konzervatív pólus. Adott volt tehát minden, ami egy jó vitához kell.
Szubjektív összegzés következik a meglepetések jegyében:
Meglepett, hogy a baloldali fiatalok – elméleti síkon legalábbis – mennyire mozdíthatatlan, kiúttalan világot látnak maguk körül, amelynek rendszerkényszereiben az egyéniség lényegében felmorzsolódik. (Gyakorlati téren persze ők sem ennyire passzívak.) Meglepett, hogy az elmúlt 25 évben – amióta én utoljára a marxista eszmékkel behatóbban foglalkoztam – felnőtt egy újmarxista generáció, amelyik a kapitalizmus globális rendszerével tölti be az egykori szocializmus helyét. Ez persze kizárólag csak az itteni beszélgetésből rajzolódott ki így a számomra, meglehet, csalóka módon.
Meglepett, hogy a két pólus közül csak a keresztény és konzervatív tulajdonított erőt az egyéni kezdeményezéseknek, amelyek tovagyűrűzhetnek a társadalomban. (Ahogy azt találóan megjegyezte az egyik hozzászóló is a közönségből: »A gazdaságot is emberek működtetik.«) Pedig a sztereotípiák szerint a keresztények a balgák, a belenyugvók, a mindent elfogadók és elviselők. Újra világossá vált a kereszténységnek az eredeti és lényegi arculata – amelyet Európa történelme szemléletesen példáz –, hogy milyen nagy jelentőséget és cselekvési felelősséget tulajdonít az egyénnek, amelyet szuverénnek és erkölcsi érzékkel rendelkezőnek feltételez.
És most lássuk, mire is alapozom a fenti kijelentéseimet!
A vita résztvevői között tehát kialakult egy markáns baloldali pólus (Csányi Gergely és Kerényi Szabina szociológusok, a Helyzet Műhely nevű társadalomtudományi kutatócsoport tagjai) és egy keresztény-konzervatív pólus (Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, közgazdász és Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakértő). Bizonyos értelemben a mérleg nyelveként vett részt a vitában Máriási Dóra pszichológus, aki szellemi alapvetésében a baloldali pólushoz állt közelebb, ám úgy tűnt, kérdésfelvetéseiben és megoldáskeresésében a másik pólus javaslatai sem álltak távol tőle. A vitát Pető Andrea, a CEU Társadalmi Nemek Tudomány tanszékének professzora moderálta.”