Minden értelemben. Legyen szó a hittel kapcsolatos tudásról vagy éppen a liturgia ismeretéről. Bocsánat, de az élet nehéz. Ma alapból, de keresztényként végképp a társadalomban élni borzasztóan nehéz. Fenntartani egy családot, megélni a hivatásomat igenis nehéz. A hitem, a hittel kapcsolatos ismereteim, a szentségek mind eszközök ahhoz, hogy le tudjam győzni a nehézségeket. Ha azt mondjuk, hogy attól fognak jönni a fiatalok, mert azt látják, hogy ez az egész kereszténység »nem is olyan nehéz«, akkor átverjük őket és nem mellesleg hamar tovább is állnak. Tévképzetet alakítunk ki bennük az egyházról és a társadalomról egyaránt. Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Az egyház nem egy egérutat kínál a szenvedések elkerülésére kis közösségekben, hanem amikor elhangzik a misén, hogy»“Ite missa est«, annak azaz üzenete, hogy menjetek, mert ti vagytok a frontvonal frontvonala. Nektek lesz a legnehezebb, de helyt tudtok majd állni, mert Krisztus veletek van!
A megfáradtan a világból beeső fiatal miért akarná még magára venni az újabb nehézségeket a nyakába akadó latin, összetett szentmisét?
Én szerintem ez segíthet abban, hogy feldolgozza az ember, hogy a kereszt elől nincs menekvés. Ott lógnak a keresztek az iskoláinkban, az otthonainkban. Nem azért nézünk egy kivégzőeszközön függő holttestet, mert az olyan bájos, hanem mert emlékeztetnünk kell magunkat szüntelen arra, hogy mi vár miránk is. A cél a lelkek üdvössége, és nem az érzelmi kényelmük.”