A mesterséges intelligencia nemcsak helyettesíteni, hanem segíteni is fogja a dolgozókat

„Sokan félnek, hogy a mesterséges intelligencia megszünteti a munkát, helyettesíti a dolgozókat, sőt átveszi az emberi társadalom feletti hatalmat. A félelmek nem alaptalanok, de át kell gondolni őket. Kevesen értjük, hogyan működnek az algoritmusok, legtöbbünk számára láthatatlanok. Az elektromosságot sem látjuk, készpénznek vesszük, hogy van. Ugyanez áll az algoritmusokra is. Ők kontrollálják az MI működését, és nagyrészt azt is, ahogy mi dolgozunk. Azért tettük ezt lehetővé, mert egy csomó időt és erőfeszítést takarítanak meg nekünk. Működtetik az internetet, lehetővé teszik az online keresést, e-mailezést, GPS-ezést. Okostelefonos appok, közösségi média, szoftverek sem funkcionálnának nélkülük. Az MI is tőlük függ, az MI lényegében életünk következő szintlépése az algoritmuskorban. Megtanítjuk őket új algoritmusok írására, és hogy tanítsák magukat is.

Valaha a számítógépektől is féltünk, hogy elveszik a munkánkat. Most az MI-től félünk. Nem tudjuk, mit kezdjünk a következő szinttel. Az evolúciót soha nem lehet előrejelezni, és gyakran összevissza. Az átmenetet részben úgy tudjuk sikeresen kezelni, ha megtanuljuk, miért aggódunk, és mit is jelent számunkra. A Pew kutatóközpont és az Elon Egyetem Internet Központja 1302 tudóst, tech szakértőt, kormányzati és vállalatvezetőt kérdezett meg, hogy az algoritmusok összességében pozitív vagy negatív hatással lesznek-e egyénre és társadalomra. A válaszok 38 százaléka szerint pozitív, 37 százaléka szerint negatív, 25 százaléka pedig döntetlenre hozta ki a meccset.

Hét általános téma bontakozott ki. Szinte mindenki egyetértett, hogy az algoritmusok lényegében láthatatlanok, és a következő évtizedben a hatásuk exponenciálisan nő. Ők a döntéshozás új irányítói, meg kell tanulnunk, hogyan gondolkozzunk velük. Sokkal több adatot dolgozunk fel és értünk meg a segítségükkel. A következő téma már kevésbé rózsás: az algoritmusok és a big data fejlődésével vállalatok és kormányok még nagyobb hatalomra tesznek szert, és ők dolgozzák ki a paramétereket. A negyedik, hogy kezdeni kell valamit az algoritmusok által szervezett rendszerekben is jelenlévő előítéletekkel, részrehajlással. Az ötödik, hogy az algoritmikusan támogatott élet tovább mélyítheti a meglévő kulturális és politikai megosztottságot. A hatodik téma a masszív munkanélküliség, mert az MI-k szinte az összes állást betölthetik, ezért lehet majd szükség az általános alapjövedelemre. A hetedik az algoritmusok megértése, átláthatósága és az »algoritmikus írástudás« iránt növekvő igény. Sokak szerint a közoktatásban is szükség lenne tanítani róluk.

Az egyik legfőbb tanulság, hogy sem az algoritmusokat, sem az MI-ket nem lehet kihagyni az életünkből. Túl késő lenne ahhoz is, ha például számítógépes technológia nélkül akarnánk élni. Nem lehet száműzni már működésben lévő vagy hamarosan beinduló folyamatokat. Okosabb megoldás, ha az algoritmusok és az MI-k nekünk dolgoznak. Ha képesek vagyunk együttműködni velük, jobbá teszik az életünket, elégedettebbek leszünk az állásunkkal, megszabadítanak a veszélyes és érdektelen munkáktól.”