Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A polgári engedetlenség fontos téma, és sajnos Magyarországon gyerekcipőben jár, de nem a szerkesztőségekben kell kezdeni.
„Szögezzük hát le: egy pártnak semmi keresnivalója egy szerkesztőségben. Ugyanakkor a Momentum performansza nemcsak hogy (célját és megvalósítását tekintve) elhibázott volt, de ami legalább ilyen fontos, hogy felelőtlen is. Azért se huppanjon fel egy pártelnök egy szerkesztőségi asztalra, mert ezzel épp azokat az indulatokat táplálja, amelyek a szervilis jobboldali sajtót fűtik.
Furcsa mód mintha nem számoltak volna azzal, hogy az Origóhoz »betöréssel« csak további muníciót adnak a kormánypárti sajtónak, hogy tovább relativizálhassák a még úgy-ahogy szabad és független sajtó szerepét, jelentőségét.
És innentől a Fidelitastól a CÖF-ig mindenki ujjal mutogathat a Momentumra: hát hogy lehet, hogy nem tartják be a törvényeket? Fenyegetnek? Meg akarják alázni a sajtó munkatársait? És igazuk van. Amikor Jurák Kata a Bayer Zsolt–TASZ-féle kávézáson permanensen »ti és mi«-re osztotta a sajtót, társadalmat, ahogy leképezte a háborús közbeszéd logikáját, na, ezt erősíti egy ilyen momentumos akció.
Csak így fordulhat elő, hogy a hazugsággyárként működő 888.hu a sajtószabadság lábbal tiprásáról beszéljen (nyilván nem erről volt szó, de ez az ő szempontjukból tökéletesen lényegtelen), vagy Gábor László, az Origo hírfőszerkesztője olyasmiket nyilatkozhasson, hogy »ez volt legerősebb támadás a sajtó ellen«, mintha a Népszabadság szégyenletes bezárása meg sem történt volna.”