Frusztrált demokraták

„A néppártosodó Jobbik kétharmados választási sikerét előrevetítő Simicska Ádám favoritjai a zuglói időközin jelöltet sem tudtak állítani, Józsefvárosban még az öt százalék sem jött össze, Debrecenben pedig tizenhat százalékot értek el. Pest megye déli tájain nincs olyan hét, amikor ne szűnne meg a »néppárt« valamelyik alapszervezete, nincs olyan hónap sem, amikor a tagság ne állna értetlenül a pártvezetés, illetve a frakció valamely lépése előtt. Legutóbb például akkor kerekedett el a szemük, amikor csatlakoztak az LMP Alkotmánybíróságra küldött lex CEU-s panaszához. Ami az eredeti baloldalt illeti, a helyzet szintén nem rózsás. Botkának öt hónap alatt nem sikerült egyetlen választási megállapodást sem összeeszkábálnia. Közben a szocialisták olyan helyzetbe hozták magukat közelgő kongresszusuk előtt, hogy már kihátrálni sem nagyon tudnak a szövetségesek által ímmel-ámmal, vagy még úgy sem támogatott miniszterelnök-jelölt mögül.

A helyzet abszurditását az jelzi leginkább, hogy a »demokratikus pártok« soraiban a választók legszélesebb köreiben legelutasítottabbnak számító bukott kormányfő, Gyurcsány Ferenc a legszilárdabb bástya. Az igazi Bástya elvtárs. Van Magyarországon ugyanis nagyjából három-négyszázezer ember, aki a Gyurcsány nevével fémjelzett, pártnak látszó, egyszemélyes intézmény kitartó támogatója. Sőt, Gyurcsányt favorizálná még akkor is, ha az őszödi szónokról kiderülne, szabad idejében embert is eszik.

De a választó már csak ilyen. Rövid emlékezetű. Sőt, megbocsátó. Ki emlékszik például már arra, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj megvonását maga Gyurcsány terjesztette be a parlamentnek? Botka, a gazdagoknak hadat üzenő igazságtevő pedig lelkesen megszavazta. A hitelességi kérdések nem játszanak. 

Cserepadosak.”