Se pestis, se kolera? Franciaország, baloldal, 2017

„A médiák által keményen a franciák fejébe vert kép Macronról, mint megújítóról és modernizátorról igaz, de persze amit sugall igen veszélyes: hiszen ebben az olvasatban arról van szó, hogy mindenki aki nem ért egyet a neoliberális modernizációval és megújítással, „maradi” lesz, „bezárkózó” és „Európa-ellenes”. Ennél hatékonyabb stratégiát ki sem lehetne találni, hogy azokat az embereket, akiknek tényleg egyre rosszabbul megy a soruk, egyenesen a szélsőjobb karjaiba kergessük. Le Pen aligha téved, amikor úgy gondolja, hogy Macron az ideális ellenfél: a lehető legnyíltabban az „elit embere”. Ebben a stratégiában a legfontosabb politikai törésvonal nem a baloldal és a jobboldal között fog húzódni, hanem azok között, akik védik a „nemzeti identitást” („patrióták”, akik a mai szélsőjobboldal szóhasználtával felváltották a „nacionalistákat”) szemben annak elpusztítóival (a globalistákkal, a kozmopolitákkal, az európeerekkel). Ha Le Pennek sikerül ezt a világképet ráerőltetnie politikai ellenfeleire is, akkor pártját és személyét az egyetlen alternatívává teheti a „vad globalizáció” erőivel szemben. Azaz: előbb-utóbb győzni fog.

Hiszen aligha kérdéses: Emmanuel Macron a fennálló liberális rendszer embere, az „elitek utolsó kártyája”. Ráadásul egy olyan rendszer élén fog állni, amely szemel láthatóan recseg-ropog és hát bizony a személye iránt sincs se bizalom, se különösebb remény. Nem vagyunk különösebben fanatikus hívei a legtöbbször igen semmitmondó kutatásoknak, de egy számra sokan hívták fel a figyelmet és alighanem igazuk is van: magasan Macron volt az a jelölt, akire a legtöbben „jobb hijján”, vagy éppen „a szélsőjobboldal hatalomra jutása ellen” szavaztak már az első fordulóban. Azaz: a szavazásra jogosult franciák hármnegyede (részvétel) egynegyedének (Macron eredménye) a kétharmada (az „elkötelezett szavazói” száma) akarja valóban, hogy Macron legyen országa elnöke. Nincsenek senkinek sem nagy illuziói a képviseleti rendszerrel szemben, de azért elmondható: Macron kevésbé legitim elnök lesz (ha lesz), mint akár Hollande. Nem túl jó előjel.

Különösen gyomorforgató persze (és alighanem nem kevés embert ez az undor fog arra késztetni, hogy érvénytelenül szavazzon, vagy bojkottálja a választást), hogy most éppen azok az emberek szólítanak fel könnyes szemmel mindenkit, hogy „állítsuk meg a szélsőjobboldalt”, akiknek ezt az egész kuplerájt köszönhetjük. Állítsuk, állítsuk, de ki fog megállítani titeket?”