„Az én generációm tagjai nehezen tudják elképzelni, hogyan lesz egy vidéki, tehetséges és nagyravágyó fiúból bankvezér, majd banktulajdonos, majd ugyanez a személy hogyan lesz az ország leggazdagabb és legbefolyásosabb valakije. Nem a felfogásunkkal van a gond: egyszerűen nem látni pontosan, mi is kellett ahhoz, hogy Csányi Sándor döntő befolyást szerezzen a 90-es években a legnagyobb magyar bankban. Nem tudnám megmondani, noha sokat olvastam róla és háttérbeszélgettem, hogy mi volt a »siker« receptje az ő esetében. Egyszerűen nem tudjuk, hiszen egy régi elit levitézlett háttéremberei, vezetői dönthettek úgy, hogy felemelik ezt az éleseszű közgazdászt – aki aztán túltett rajtuk is. Nem biztos, hogy számítottak rá.
Az utóbbi egy évben viszont közelebb jutottunk ahhoz, hogy mi, akik a rendszerváltás előtt nem sokkal születtünk, megértsük, hogyan lehet Magyarországon valakiből befolyásos bankvezér, és milliárdos – egyik napról a másikra. Saját részvényprogram, majd minél nagyobb szelet a bankból, hogy az irányítást kézben tarthassuk. Annyit legalább elértünk, hogy ma már nem kell hozzá strómanok hálózata (drága műfaj ilyet fenttartani), hogy valaki egyszer csak 12 milliárd forintra rúgó részesedést szerezzen a 4. legnagyobb magyar bankban egy 5 milliós törzstőkéjű, frissen alapított cégen keresztül. Balog Ádámot sem a NAV, sem a bankfelügyeletet ellátó MNB nem fogja ezért elővenni. A siker receptjét viszont továbbra sem tudom megmondani, csak most már látom nagyjából, hogy hogyan is mennek ezek a dolgok. Hogy a régi elit, hogyan emel fel valakit maga mellé, teszi meg bankvezérré – és aztán milliárdossá.
Ettől függetlenül én azokat a sztorikat szeretem, ahol látszik, hogyan lépett valaki egyről a kettőre. Ők nem lesznek egyik napról a másikra milliárdosok, és nem úgy tehetségesek, ahogy a bankvezérek mifelénk szoktak lenni. De én továbbra is azokkal vagyok, akik tudnak nyugodtan aludni. Akik nem rettegnek attól, hogy a rendszer kiket és mikor emel majd fel, vagy kiket fal fel.”