Aki szelet vet...

„Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az összegzés nem a Vinoport megbízásából és szponzorálásával született – a szerző a rendezvényen saját költségén vett részt, a beszámoló megírását a kóstoló másnapján, önként ajánlotta fel a Vinoportnak, jelezve, hogy annak közléséhez csak akkor járul hozzá, ha nem »finomítjuk« az anyagot. Főszerkesztőként mérlegeltem az ezzel járó kockázatot – túl könnyű lenne most arra hivatkoznom, hogy »a külsős szerzők véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját«; az igazság azonban az, hogy nem kívántam elhatárolódni a szerzőtől, és a cikkben szereplő tartalomért teljes felelősséget vállalok.Ha a névtelenség a fő támadási pont, legyen az én nevem és személyem a célkeresztben. Tudatában voltam annak, hogy az írás provokatív – a provokációt azonban nem éreztem öncélúnak, sokkal inkább egy eszköznek arra, hogy felhívjuk a figyelmet: ennél többet kell tudnia, mutatnia Badacsonynak.

Magam is részt vettem a kóstolón; volt szerencsém kiváló, jó, gyenge minőségű és elfogadhatatlan borokhoz. Találkoztam a borairól a sokadik vendégnek is lelkesen magyarázó borászokkal és unottan, rutinból töltögetőkkel is. Örömmel üdvözöltem a korábbi kóstolókról már személyes kedvenccé vált borokat és készítőiket; értek számomra ismeretlen pincészetektől kifejezetten kellemes meglepetések - és voltak nagyra tartott termelőktől keserű csalódást okozó tételek. Amíg ez utóbbi bármelyik kóstolón előfordulhat, és rendre udvariasan szemet hunyunk felette, addig nem bízhatunk a változásban. A kritikának bizony néha fájnia kell – ugyanakkor az elismeréssel sem szabad fukarkodnunk. A szóban forgó anyagban pozitív példaként említett borászatok, mondanom sem kell, nem fizettek a megjelenésért... a dicséret ugyanis nem megvásárolható, ahogy a bírálat sem.”