A királyfi és a boszorkány

„Bizonyos időközönként a világ valamelyik részén eljön a végítélet, vagyis csak annak az előszele borzongatja végig az emberek gerincét. Jeges és kénköves szagú fuvallat az ilyen, amelynek hatására elhal a mosoly, rettegés költözik a szívekbe, a kisdedek sírnak, a mobilok lemerülnek, a busz pedig késik. Most épp Franciaországban küzd az emberiség az ördöggel. Vagyis pontosan ezt az érzést keltik a nemzetközi sajtó beszámolói a vasárnapi első fordulóról. Ahol egyértelműek az erővonalak, Emmanuel Macron jó, Marine Le Pen pedig rossz. A modern világ képviselője az ósdi, bukott eszmével szemben. A tiszta arcú, fiatal és kiugróan tehetséges pénzügyi szakértő a semmihez sem értő gonosz boszorkány ellen. A jó erői így összegyűlnek, az első fordulóban elvérzettek utolsó erejükkel minden támogatójukat arra kérik, hogy az egyedül állva maradt királyfit segítsék eljutni a palotába, különben a sötétség elsöpör mindent és mindenkit, beborul Franciaország fölött, háború lesz, vér lesz, fogaknak csikorgatása lesz.

Ügyes stratégia, néha még sikerrel is jár, viszont roppant szomorú, hogy itt tartunk 2017-ben, a demokratikus berendezkedésére annyira büszke Európában. Le Pen nem boszorkány, Macron pedig nem hős, két politikusról van szó, akik megpróbálják maguk mellé állítani a szavazókat, és valamilyen rejtélyes okból a hisztériakeltés mellé áll a fél világ, és valóban elhiszik, hogy a végítéletet állítja meg a baloldali csodagyerekre leadott voks.”