„A Judgment Day a cenzúrától függetlenül is egyedülállóan bátor történet: egy teljesen nyilvánvaló példabeszéd a faji egyenlőségről, márpedig ilyesmit nem nagyon találni az ötvenes években. Meg is volt a hatása: a kiadót elárasztották a hálás, dicsérő, gratuláló levelek (különös módon alig kaptak negatív, felháborodott reakciókat), és még maga Ray Bradbury (akinek az EC Comics több novelláját is feldolgozta) is írt nekik, mondván, hogy a Judgment Dayt mindenki számára kötelező olvasmánnyá kéne tenni Amerikában.
Kultúrtörténeti jelentőségétől eltekintve a sztori szépen belesimul a korszak minőségibb ponyvaképregényeinek sorába, amelyek persze mai szemmel, ismervén az azóta megjelent és a médiumot megreformáló műveket, így is, úgy is porosnak hathatnak. Üzenete direkt, csattanóra építő narratívája egyszerű, történetmesélési eszközei kissé fejletlenek (ekkoriban a rajz és a szöveg nem annyira kiegészítette, mint inkább csak erősítette, duplikálta egymást – a leírásokkal gazdagon ellátott képek nem egyszer puszta illusztrációként működtek).”