Vérszerződés

„Ausztria csak egy aktuális példa az európai gondolkodás változására. A Brüsszelben tavalyelőtt megszavazott egyszeri, 160 ezer fő elosztására vonatkozó önkéntes kvóta végtelenül túlhaladott, amíg Bécs és Brüsszel 1900 ember miatt szerencsétlenkedik, addig milliók vannak és lesznek úton. Nem kevésbé fontos, bár némileg tragikomikus hír, hogy a hétvégén a római belügyminisztériumban kötöttek megállapodást líbiai törzsek vezetői, hogy megvédik az ország déli határát. Ez azért fontos, mert Líbiából óriási tömegek jönnek Európába, de nem líbiaiak, hanem közép-afrikai országokból származók. Az olasz sajtó pedig arról ír, Marco Minniti olasz belügyminiszter pedig biztatóan arról beszél, hogy adott szó meg vérszerződés most 2017-ben Rómában, ezzel nyugtattak meg minket a líbiai törzsvezetők. Milyen igaz, mennyivel megnyugtatóbb is ez, mint amikor Líbiában egy működőképes állam volt, ugyebár, de ez egy másik történet. A lényeg most az, hogy Európa nyugalmát jelenleg a magyar határkerítésen túl az EU-ra egyre idegesebb Erdogan török elnök és a líbiai törzsek hivatottak biztosítani. 

Ideje levonni végre a tanulságot, hogy Európa nem spórolhatja meg azt, hogy meg tudja védeni saját magát. Felelőtlenség csak külső erőkre hagyatkozni, mert pillanatnyilag azt látjuk, hogy a kárhoztatott nemzetállamok cselekednének, de rendíthetetlenül folyik a vita a két év alatt is csak egytizedében végrehajtott kvótáról. Végzetes felelőtlenség, hiszen nekünk kell képesnek lennünk arra, hogy megvédjük magunkat, nem Líbiának, nem Törökországnak.

Egy vérszerződés egyébként még mindig kevesebb vérrel járna, mint amennyi az elmúlt két évben elfolyt.”