Ennyit tud a a Badacsony, igen

„Szerintem véleménycikket nem írunk álnéven, kivéve, ha Észak-Koreában, diktatúrában, elnyomás alatt élünk. De ott, ahol feltehetőleg nem fognak hazafele menve egy méreggel teli injekciós tűvel eloltani, és ráadásul nem politikáról, hanem csupán borról beszélünk, ott kurva ciki nem felvállalni, kik vagyunk, ha már ennyire izmozunk. WSET-diplomára hivatkozni, majd nyomatékosítani, hogy minden szó egy hozzá nem értő, egy avatatlan magánvéleménye, nettó arrogancia. Ezt a magánvéleményt meg egy magát szigorúan szakmainak tartó portálon hozni, finomítási javaslatok nélkül, tulajdonképpen dilettantizmus a közzétevő részéről.

Újságírói, bölcsész, betűvető képesítéssel, képességgel rendelkezőnek ilyenkor, főszerkesztői pozícióban rögtön szembeötlene: a magát WSET-diplomásként bemutató (vagy csak hallgatóként az intézményre hivatkozó), de egyben hozzá nem értőnek aposztrofáló, egyszersmind merkaptánosságról, redukciósságról, fajta-összetételekről, élesztőkről, kénhidrogénességről beszélő szerző szavai bántó módon hatnak oximoronnak. Keserű méz, Tágra zárt szemek, József Attila híres oximoronja: Eggyé így szaporodom! – legyen ez a mérce, ha már.

Azt a vádat viszont teljesen alaptalannak tartom, hogy a Trinety Mediát tulajdonló Tábor István, vagy őáltala Vancsik Ivett megrendelt volna egy lejárató cikket, csak azért, mert anno nem a Tábor érdekeltségébe tartozó cég rendezhette meg a badacsonyi nagykóstolót, ahogy azt a Mandineren megjelent írás címe sugallja: “Nem rendezhették meg a kóstolót, lehordták hát névtelen cikkben“. Ez alaptalan feltételezés. (*UPDATE: idézett cikkében a Mandiner természetesen nem azt állította, hogy Tábor bárkitől bármit is megrendelt. Az a cím viszont, amivel lehozták hírüket, SZERINTEM azt sugallja, Tábor így akart bosszút állni…)

Ennyit a szerkesztői szemléletről, felelősségről, a hitelességről, Táborról.”